Magyar Narancs: Ha édesapádra, Berecz Andrásra, illetve rád nézek, óhatatlanul az jut eszembe, hogy az alma messze esett a fájától – ő kinézetre, beszédmódra is egy ízig-vérig táncos-éneklős mesemondó, te meg egy tipikusan urbánus, Nyugaton nevelkedett embernek látszol. Te érzed ezt a különbséget?
Berecz Mihály: Valahol igen, de másrészről nagyon közel érzem a mesterségemet és a személyiségemet is az övéhez. Én is mesemondó vagyok, csak én zenével mondok meséket. Édesapám legjobban a természetben érzi magát, és a természet nekem is nagyon fontos. A kedvenc zeneszerzőim – Bartók, Beethoven – és a műveik is a természethez kötődnek. Azt hiszem, sok szempontból továbbviszem azt, amit édesapám képvisel. Nekünk nem volt tévénk, én és a testvéreim meséken nevelkedtünk, a szüleimnek fontos volt, hogy használjuk a képzelőerőnket. Nem emlékszem olyan időre, amikor ne szólt volna nálunk a zene.
MN: Zongoraművész vagy, de a hegedűvel kezdted. Mit tudsz hasznosítani a hegedűtudásodból a zongorán?
BM: Ha a zongorán leütök egy hangot, azzal már nem tudok sok mindent csinálni, míg a hegedűn végig dolgozni kell a hangon, amíg a vonó rajta van a húron. A hegedülés sokat segített abban, hogy a hangok hosszát jobban megérezzem. Azonkívül a vonó segítségével természetesebb beszédszerűséggel, artikuláltabban tudunk játszani. Tíz évet töltöttem a hegedűvel, ez sokat hozzátett a zongorázásomhoz. A harmadik dolog a zenekari játék – a tíz évből nyolcat töltöttem zenekarban –, ahol teljesen eggyé kell válni a többi zenésszel. Én második hegedű szólamvezető voltam, tehát nem a dallamot, hanem a belső szólamokat játszottam, amiből sokszor többet lehet tanulni.
MN: Tehát ennek a zenekari múltnak köszönhetően érzékeled jobban a zenekart, amikor zongoraversenyt játszol?
BM: Feltétlenül. De az eleve tévhit, hogy a zenekar „lekíséri” a szólistát. Néha ugyan a szólóhangszeres vezet, de a zongoraversenyeket egyenrangúan írták zongorára és zenekarra. A zongorás kamaraművekben pedig nagyon kell ismerni a többi hangszer szólamát is, ebben is segít a hegedűs múltam.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
