Interjú

„Kicsi lett a világ”

Berecz Mihály zongorista

Zene

Keresett előadó, elsősorban kottahű, mégis lendületes, energikus előadását dicsérik a kritikusok. A fiatal művésszel a hegedűs múltjáról, a feltöltődés szükségességéről és a hazaköltözéséről beszélgettünk.

Magyar Narancs: Ha édesapádra, Berecz Andrásra, illetve rád nézek, óhatatlanul az jut eszembe, hogy az alma messze esett a fájától – ő kinézetre, beszédmódra is egy ízig-vérig táncos-éneklős mesemondó, te meg egy tipikusan urbánus, Nyugaton nevelkedett embernek látszol. Te érzed ezt a különbséget?

Berecz Mihály: Valahol igen, de másrészről nagyon közel érzem a mesterségemet és a személyiségemet is az övéhez. Én is mesemondó vagyok, csak én zenével mondok meséket. Édesapám legjobban a természetben érzi magát, és a természet nekem is nagyon fontos. A kedvenc zeneszerzőim – Bartók, Beethoven – és a műveik is a természethez kötődnek. Azt hiszem, sok szempontból továbbviszem azt, amit édesapám képvisel. Nekünk nem volt tévénk, én és a testvéreim meséken nevelkedtünk, a szüleimnek fontos volt, hogy használjuk a képzelőerőnket. Nem emlékszem olyan időre, amikor ne szólt volna nálunk a zene.

MN: Zongoraművész vagy, de a hegedűvel kezdted. Mit tudsz hasznosítani a hegedűtudásodból a zongorán?

BM: Ha a zongorán leütök egy hangot, azzal már nem tudok sok mindent csinálni, míg a hegedűn végig dolgozni kell a hangon, amíg a vonó rajta van a húron. A hegedülés sokat segített abban, hogy a hangok hosszát jobban megérezzem. Azonkívül a vonó segítségével természetesebb beszédszerűséggel, artikuláltabban tudunk játszani. Tíz évet töltöttem a hegedűvel, ez sokat hozzátett a zongorázásomhoz. A harmadik dolog a zenekari játék – a tíz évből nyolcat töltöttem zenekarban –, ahol teljesen eggyé kell válni a többi zenésszel. Én második hegedű szólamvezető voltam, tehát nem a dallamot, hanem a belső szólamokat játszottam, amiből sokszor többet lehet tanulni.

MN: Tehát ennek a zenekari múltnak köszönhetően érzékeled jobban a zenekart, amikor zongoraversenyt játszol?

BM: Feltétlenül. De az eleve tévhit, hogy a zenekar „lekíséri” a szólistát. Néha ugyan a szólóhangszeres vezet, de a zongoraversenyeket egyenrangúan írták zongorára és zenekarra. A zongorás kamaraművekben pedig nagyon kell ismerni a többi hangszer szólamát is, ebben is segít a hegedűs múltam.

 
Berecz Mihály zongorista. Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.