Interjú

„Ne legyen benne semmi erőltetés”

Ónodi Eszter, Kirschner Péter

Zene

Új oldaláról ismerhettük meg a Katona József Színház művészét: elfogadta a Müller Péter Sziámi AndFriendsből, illetve Bródy János zenekarából ismert Kirschner Péter felkérését, hogy készítsenek egy közös dalt. Ez annyira jól sikerült, hogy a közreműködő zenészekkel együtt elhatározták, zenekarként folytatják, a nevük Ónodi Eszter & the Open Pub. Hamarosan megjelenik első nagylemezük, és alig várják, hogy élőben is bemutatkozhassanak.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a közös munka?

Kirschner Péter: Volt néhány dalötletem, az egyikhez Karafiáth Orsitól kaptam szöveget, és rögtön arra gondoltam, hogy Eszternek milyen jól állna. Nem tudom, miért pont ő jutott eszembe, mondhatjuk első megérzésnek is. Korábban többször álltunk már egy színpadon, fellépett velünk vendégként AndFriends-koncerteken, illetve néhány David Bowie-emlékesten is szerepeltünk együtt. Tisztában voltam vele, mire képes, és azt is tudtam, hogy többet is ki lehet hozni ebből a munkakapcsolatból.

Ónodi Eszter: Korábban nem gondoltam arra, hogy zenekarban énekeljek, jól megvoltam a színházi és a filmszerepeimmel. Péter telefonhívása viszont a lehető legjobbkor jött. Nagyjából tavaly ilyenkor keresett meg, akkor már karanténban voltunk, a színházi munkáim mind füstbe mentek, és filmes felkérésem sem volt. Annyira begubóztam, hogy nagyon jólesett kipróbálni valami új dolgot. Először egy demót énekeltem fel, majd jött a klipforgatás, a zenekar több tagjával ott találkoztam először. A Nyitott Műhelyben forgattunk, később ez ihlette a nevünket is. Nagyon jó hangulatban telt a felvétel, és a végén eldöntöttük, hogy szeretnénk, ha lenne folytatása. Péter szeptemberben keresett meg újra, hogy volna még néhány dala, és mivel pont kezdett beütni a második hullám, megint ráértem próbákra járni. Számomra talán ez az egyetlen pozitív hozadéka a járványnak: enélkül aligha tudtam volna ennyi időt szánni erre a projektre. Össze is állt hamar a teljes lemezanyag.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyiben más, ha énekesnőként állsz színpadon?

Ónodi Eszter: Színházban ennyi idő után, ilyen sok tapasztalattal a hátam mögött fellépni szinte komfortos érzés, hiszen 25 éve vagyok a pályán. Az éneklés egészen más, a szükséges koncentráció és a felszabaduló energiák terén egyaránt. Nagyon izgulok az első élő koncertünk miatt, ég és föld egy szerepet alakítani a rendező instrukciói alapján, illetve frontasszonyként helytállni, összefogni a műsort, és folyamatosan reagálni a közönségtől érkező impulzusokra. Még úgy is merőben új kihívás ez, hogy vendégként voltam már hasonló szituációban. De ha te vagy a házi­gazda, sokkal több mindenért kell felelned.

MN: Kiveszed a részed a dalszerzésből is?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.