Interjú

„Ne legyen benne semmi erőltetés”

Ónodi Eszter, Kirschner Péter

Zene

Új oldaláról ismerhettük meg a Katona József Színház művészét: elfogadta a Müller Péter Sziámi AndFriendsből, illetve Bródy János zenekarából ismert Kirschner Péter felkérését, hogy készítsenek egy közös dalt. Ez annyira jól sikerült, hogy a közreműködő zenészekkel együtt elhatározták, zenekarként folytatják, a nevük Ónodi Eszter & the Open Pub. Hamarosan megjelenik első nagylemezük, és alig várják, hogy élőben is bemutatkozhassanak.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a közös munka?

Kirschner Péter: Volt néhány dalötletem, az egyikhez Karafiáth Orsitól kaptam szöveget, és rögtön arra gondoltam, hogy Eszternek milyen jól állna. Nem tudom, miért pont ő jutott eszembe, mondhatjuk első megérzésnek is. Korábban többször álltunk már egy színpadon, fellépett velünk vendégként AndFriends-koncerteken, illetve néhány David Bowie-emlékesten is szerepeltünk együtt. Tisztában voltam vele, mire képes, és azt is tudtam, hogy többet is ki lehet hozni ebből a munkakapcsolatból.

Ónodi Eszter: Korábban nem gondoltam arra, hogy zenekarban énekeljek, jól megvoltam a színházi és a filmszerepeimmel. Péter telefonhívása viszont a lehető legjobbkor jött. Nagyjából tavaly ilyenkor keresett meg, akkor már karanténban voltunk, a színházi munkáim mind füstbe mentek, és filmes felkérésem sem volt. Annyira begubóztam, hogy nagyon jólesett kipróbálni valami új dolgot. Először egy demót énekeltem fel, majd jött a klipforgatás, a zenekar több tagjával ott találkoztam először. A Nyitott Műhelyben forgattunk, később ez ihlette a nevünket is. Nagyon jó hangulatban telt a felvétel, és a végén eldöntöttük, hogy szeretnénk, ha lenne folytatása. Péter szeptemberben keresett meg újra, hogy volna még néhány dala, és mivel pont kezdett beütni a második hullám, megint ráértem próbákra járni. Számomra talán ez az egyetlen pozitív hozadéka a járványnak: enélkül aligha tudtam volna ennyi időt szánni erre a projektre. Össze is állt hamar a teljes lemezanyag.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Mennyiben más, ha énekesnőként állsz színpadon?

Ónodi Eszter: Színházban ennyi idő után, ilyen sok tapasztalattal a hátam mögött fellépni szinte komfortos érzés, hiszen 25 éve vagyok a pályán. Az éneklés egészen más, a szükséges koncentráció és a felszabaduló energiák terén egyaránt. Nagyon izgulok az első élő koncertünk miatt, ég és föld egy szerepet alakítani a rendező instrukciói alapján, illetve frontasszonyként helytállni, összefogni a műsort, és folyamatosan reagálni a közönségtől érkező impulzusokra. Még úgy is merőben új kihívás ez, hogy vendégként voltam már hasonló szituációban. De ha te vagy a házi­gazda, sokkal több mindenért kell felelned.

MN: Kiveszed a részed a dalszerzésből is?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.