Lemez

Egyedül is megy

David Byrne: American Utopia

  • - minek -
  • 2018. április 29.

Zene

Az alter-pop egyik koronázatlan császára tavasszal tölti be a 66. életévét, és e korántsem kerek évfordulót új albummal, 14 év után az első szólóanyagával ünnepli. Persze David Byrne-re a többség talán még mindig a lassan három évtizede megszűnt Talking Heads énekeseként emlékszik.

Ebben a zenekarban ismerhette meg a világ különleges előadóművészi tehetségét, szabálytalan énekhangját, okosan szürreális szövegeit és neurózistól fűtött, egzaltált színpadi mozgását (ami számos követőt inspirált, még idehaza is). De még javában működött a Talking Heads, amikor Byrne ettől függetlenül is elkezdett zenéket komponálni és rögzíteni számos fontos albumuk producerével, Brian Enóval. Az 1981-ben megjelent My Life in The Bush of Ghosts (a címet Amos Tutuola nigériai író 1954-es regényétől kölcsönözte) nem csak a maga korában tűnt mérföldkőnek; a posztpunk- és new wave hatásokat magától értetődően ötvözte az afrikai és a közel-keleti zenékkel, amihez szokatlan ritmusképletek és dobhangzások társultak; csak egy apró adalék, hogy helyenként serpenyőt használtak pergő helyett. Ráadásul a duó erősen épített hangmintákra, talált hangfelvételekre, elég csak a The Jezebel Spiritre gondolni, ahol vidám afrofunk gitáralaphoz társul analóg szintiputtyogás és egy New York-i ördög­űző kántálása. Jellemző, hogy később külön munkát jelentett a hangminták jogi tisztázása – ám ennek dacára is kimaradt a 2006-os újrakiadásból a Qu’ran című szám, mivel Byrne akceptálta a muszlim oldalról még 1982-ben érkezett panaszt, hogy a Koránról ne essék szó profán zenei környezetben.

Byrne 1989-ben, a vége felé járó Talking
Heads idején csinálta meg a Rei Momo című, talán legemlékezetesebb szólóanyagát, de ekkor már az afro-kubai-brazil zene vonzásába került. A dalok vérforraló ritmusaihoz és érzéki dallamaihoz tökéletesen passzolt Byrne vokálja, amiben leginkább Kirsty MacColl, a 2000-ben tragikusan elhunyt angol énekesnő volt a segítségére. Noha Byrne Luaka Bop nevű saját ki­adójával is sokat tett a színtér népszerűsítéséért és az etnofúzióban utazó zenésztársakért, ő maga 1992-es Uh-Oh című lemezével visszatért a tőle inkább megszokott, bár egzotikus zenei ízektől sem mentes „furapopzenéhez”. Későbbi, mind szerteágazóbb munkássága azonban egyszerre mutatja a klasszicizálódás félreismerhetetlen jegyeit, no meg a folyamatos útkeresést is. Ahogy a korábban őt ért valamennyi zenei hatást az arányokra is ügyelve szervesíti, asszimilálja sokasodó ilyen-olyan lemezeinek kompozícióiban, miközben folyamatosan új inspirációkat és alkotótársakat keres.

Persze játszanak a régiek is, például Brian Enóval éppen tíz éve adott ki egy újabb remek lemezt, amelynek az volt a címe, hogy Every­thing That Happens Will Happen Today. De dolgozott együtt az extravagáns dj/producer Fatboy Slimmel is, sőt a közösen összerakott dalcsokor (Here Lies Love, 2010) valójában egy Imelda Marcos életéről készült musical, melynek dalait Byrne mellett többek között Kate Pierson, Tori Amos, Alice Russell, Cyndi Lauper, Sia és St. Vincent énekelte fel. Amúgy St. Vincenttel közösen 2012-ben kiadott egy szabálytalan, de tetszetős duóalbumot is: igaz, az izgalmasan lüktető Love This Giant dalaiban a két énekes gyakorlatilag „elbeszél” egymás mellett.

Az American Utopia című friss lemezről viszont elég annyit mondani, hogy tisztesen hozza mindazt, amiért Byrne-t szeretni lehet: alapvetően kellemes, de fura és néha léha tónusokban tobzódó szubverzív popzene, ami a szerző-előadó dilemmáit és nagy kérdéseit rendezi dalokká. Az egyik legjobb dalba (Everybody Is Coming to My House) Eno is besegített, s még az „okos-soul” új királya, Sampha is énekel benne. A lemezt formabontónak, pláne forradalminak azért nem neveznénk, igazán emlékezetes dalokat sem találunk rajta. Mégis megnyugtathat a tudat, hogy egy jelentős, nagy előadó még mindig ilyen magabiztosan tudja kezelni és lelket-fület simogatóan melodikus formába önteni mindazt, amit a világról gondol. Most éppen azt, hogy van még remény (a címben szereplő utópia nem ironikus!), csak azon kell változtatni, ahogyan a világról gondolkodunk. De ne felejtsük azt sem, hogy Byrne immár nemcsak a dalaival turnézik, de előadásokat is tart a világban a pozitív gondolkodás fontosságáról – valahogy ez a tíz új dal is ezt erősítheti bennünk.

Nonesuch, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.