Egyedül, kifelé - Flop: Torso (Lemez)

  • Kovács Bálint
  • 2008. április 3.

Zene

Tipikus magyar rakendrollsors a (fogjuk rá) grunge-ban utazó Flopé: Alice in Chains- és Pearl Jam-feldolgozásbandából nőtte ki magát, van némi kötődése - Horváth Attila gitáros révén - az egykor kultikus A Kerthez is, kiadott már egy baromi hangulatos kislemezt, játszott minden olyan magyar klubban, ahová több füst fért be, mint néző, és fellépett a nagyobb helyeken is (Sziget, Wigwam, EFOTT), tette mindezt ráadásul úgy, hogy én például mindmáig emlékszem valami három évvel ezelőtti koncert minden akkordjára, pedig másra nem is nagyon abból az időből. És mégis: az öt éve kiadott négy számon kívül nem került még a boltokba tőle semmi egyéb, közönsége sehogy sem gyarapszik nagyobbra, mint egy Baktalórántháza-Röjtökmuzsaj-mérkőzésé esőben, amiknek következtében egyszer már hajszál híján fel is oszlott; no meg nem utolsósorban jelen lemezük is a spájzban, meg a csődbe menő és hasonló apró problémákkal küszködő lemezgyárakban pihen már majd' három éve.

Tipikus magyar rakendrollsors a (fogjuk rá) grunge-ban utazó Flopé: Alice in Chains- és Pearl Jam-feldolgozásbandából nőtte ki magát, van némi kötődése - Horváth Attila gitáros révén - az egykor kultikus A Kerthez is, kiadott már egy baromi hangulatos kislemezt, játszott minden olyan magyar klubban, ahová több füst fért be, mint néző, és fellépett a nagyobb helyeken is (Sziget, Wigwam, EFOTT), tette mindezt ráadásul úgy, hogy én például mindmáig emlékszem valami három évvel ezelőtti koncert minden akkordjára, pedig másra nem is nagyon abból az időből. És mégis: az öt éve kiadott négy számon kívül nem került még a boltokba tőle semmi egyéb, közönsége sehogy sem gyarapszik nagyobbra, mint egy Baktalórántháza-Röjtökmuzsaj-mérkőzésé esőben, amiknek következtében egyszer már hajszál híján fel is oszlott; no meg nem utolsósorban jelen lemezük is a spájzban, meg a csődbe menő és hasonló apró problémákkal küszködő lemezgyárakban pihen már majd' három éve.

Pedig a Torso a koncertekről már régóta ismert számaival igazán jó lemez: az a fajta, amit bármikor fel lehet tenni, és ami közben az ember vagy öt különböző hangulatot él meg - mint egy hosszú úton egyedül, kifelé bámulva a vonatablakon. A zenészek játéka a folyamatos tagcserék mellett is remekül összecsiszolódott már, Kövi Lóránt éneke meg mindig is ott volt az élvonalban - vagy lett volna, persze, ha észrevette volna valamikor valaki -: hangja sokszínű, mint egy Rubik-kocka, és ezt ki is használja, ahogy csak tudja.

A Torso nagyjából folytatja a kislemezen megkezdett utat - a lazulós, belassult tételek mellett ott vannak a néhol ugrálós, néhol befékező darabok (mint a gitárnyűvéssel indító Welcome Morning vagy a metallicásan kezdődő Candy Sweet) meg az egészen lassúak is (a már-már unplugged Unspoken), plusz felvonultat két magyar nyelvű számot is: a koncertkedvenc, nagyon eltalált szövegű Saras Kezemmelt és a záró, nyolcperces busongót, a klipes Jó Leszt. És még a hangzás is hibátlan - persze a mindig így teljesítő HSB Stúdió a Torso felvétele óta már a magyar rock egyik jelöletlen sírjában nyugszik. Naná.

Edge, 2008. A Torso előrendelhető a flop [at] flop [dot] hu címen.

Figyelmébe ajánljuk