„Ehhez csak a Karmelitába kellett felmennie”

Vashegyi György ismerős arc: régizenész és zenerégész, aki elfeledett francia operákat ás elő, MMA-elnök, aki nem nevezi magát politikusnak, mégis megkerülhetetlen a kultúrpolitikában. De mit fog csinálni a Nemzeti Filharmonikusok élén, és egyáltalán, mennyi ideje lesz rájuk?

Hónapok óta nem volt titok a szakmában, hogy ki lesz a zenekar új fő-zeneigazgatója. A bemutatását szolgáló szeptember 8-i sajtótájékoztatón a kérdés inkább az volt, hogy minek is vagyunk tanúi. A Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Tanács elnöke, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus vezetője, a Zeneakadémia docense újabb jelentős pozíciót gründolt magának, vagy ennél komplexebb a kép? Vashegyi György kinevezése ugyanis egy tavaszi anonim bizalmi szavazás alapján dőlt el, amikor a zenekar 98 százaléka és a Nemzeti Énekkar 96 százaléka őt támogatta.

Nagy a cipő

Kocsis Zoltán 2016-ban bekövetkezett halála után búcsúztató beszédében a zenekar akkori főigazgatója, Kovács Géza megfogadta, hogy nem engednek az 1997 óta tartott színvonalból. A Nemzeti Filharmonikusok Kocsis vezetésével lett markáns hangú, egyedi repertoárral bíró, „jól kinevelt” együttes, nemhiába volt nehéz az utódlás kérdése. Kovács már majdnem megállapodott a nemzetközi hírű zeneszerző-karmesterrel, Eötvös Péterrel, aki a feladatra készülve a világ legünnepeltebb operaházait, zenekarait húzta ki a naptárából. Az Emmi azonban átnyúlt a Filharmonikusok vezetőinek feje felett, amikor Balog Zoltán akkori emberi erőminiszter és Hoppál Péter államtitkár személyesen jelentette be, hogy a 48 éves Hamar Zsoltot nevezik ki Eötvös helyett. Hamar sokat segédkezett Kocsis mellett, sőt 1997 és 2000 között állandó karmester volt, később pedig jelentős eredményeket ért el a pécsi Pannon Filharmonikusokkal. Mellette szólt az életkora is, az akkor 72 éves Eötvös Péterrel ugyanis nehezebben volt elképzelhető egy húszéves építkezés. Kovács Géza a hírre elszerződött a zenekartól, és helyébe, ajánlására, Herboly Domonkos lépett.

Hogy Hamar Zsolt mégsem vált be, annak okairól többféle magyarázat kering. Volt, aki a Kocsis utáni betölthetetlen űrnek tulajdonította, más a karmesterből hiányzó karizmának. Hamar mindenesetre nem tudta kézben tartani a gyeplőt, és amikor ennek jelei a szakmai színvonalban és a próbák minőségében is megmutatkoztak, az sem segített, hogy egy kiszivárgott dokumentum szerint a karmester már az egész szimfonikus zenei élet átszervezésére készült. Hogy pontosan kinek az asztalán landolt a több együttes megszüntetését, egybevonását és gyökeres átalakítását tartalmazó írás, nem tudni, de feltűnően sok futballhasonlatot tartalmazott. Radikális volt és sokkal súlyosabb, mint a zeneigazgató kultúrpolitikai jelentősége. 2020 júniusában, akkor először, de egy előző évi szabály alapján, bizalmi szavazást tartott az együttes, amelyből kiderült, a 93 fős muzsikusból 10 pártolja, 80 elutasítja a zeneigazgatót. Hamar júliusban távozott is a Nemzeti Filharmonikusoktól, az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint azért, hogy zeneszerzői pályájára figyelhessen. (Ennek ellenére az idei évadot már a Moravská Filharmonie vezető karmestereként kezdi meg a csehországi Olomoucban.)

 

A megfelelő ember

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A Nemzeti Filharmonikusok az elmúlt két évben zeneigazgató nélkül dolgozott. Nem példa nélküli az ilyen működési modell, a Bécsi Filharmonikusokat például 1933 óta csak vendégkarmesterek vezénylik, de világos volt, hogy ez nem sokáig maradhat így. Ekkora együttesnek szüksége van egy vezetőre, egy neves karmesterrel azonban illik 2–5 évvel előre megállapodni. Herboly Domonkos igazgató több dirigenst is meghívott vezényelni, hátha valaki beválik, szóba került Madaras Gergely és Carlo Montanaro neve, végül Nánási Henrik irányába tettek komolyabb lépéseket, aki jelenleg a berlini Komische Oper zeneigazgatója. Az egyeztetések azonban elakadtak.

Az együttes 2021 decemberében egy 19. századi francia opera magyarországi bemutatójára készült: Félicien David Herculanum című művét Vashegyi György vezényelte. Sokak szerint ez volt az évad legjobb koncertje, a zenészek pedig élvezték a próbákat. Kiderült, hogy Vashegyi egyaránt ért a kórushoz és a zenekari zenéhez, képes flow-élményt teremteni akkor is, ha kottabéli apróságok csiszolását kéri. Ezután merült fel Herboly Domonkosban, hogy Vashegyi megfelelő lenne a zeneigazgatói posztra. Sőt a fő-zeneigazgatóira is, hiszen Hamarral ellentétben a kórust is irányíthatná.

És persze szólt még egy fontos érv mellette, amelyet senki nem felejtett el megemlíteni azok közül, akikkel a cikk kapcsán beszéltem: Vashegyi tud pénzt szerezni. Elvégre ő volt az, aki a pandémia idején felment a Karmelita kolostorba, és a miniszterelnöktől több milliárd forintos támogatást kért a komolyzenei szektornak.

A hivatalos felkérés április végén érkezett. Vashegyi kezdeményezésére ezután került sor a bizalmi szavazásra, két éven belül immár a másodikra (ez egyébként nem bevett eljárás a szakmában). „Egy ilyen fontos pozíció elfogadásához szükségem volt megerősítésre”, magyarázta a karmester.

A Zeneakadémiától a Karmelitáig

Az 1980-as évek végén még épp csak kinőtte a gyerekcipőt a régizene-játszás Magyarországon, amikor Vashegyi György először találkozott Helmuth Rillinggel Lipcsében, majd egy hetet töltött John Eliot Gardinerrel és a Monteverdi Choirral Stuttgartban. A tizennyolc éves fiatalember előtt, aki Bach révén már beleszeretett a barokk zenébe, új lehetőségek nyíltak: „Ez egy minta volt számomra, mit kellene csinálni, mivel szeretném tölteni az életemet”, mondta egy korábbi interjúban. A Zeneakadémia tanulójaként hamar rájött, hogy saját műhelyt kell alapítania, ha szabadon akar dolgozni, így alakult meg a Purcell Kórus 1990-ben, egy évvel később pedig első koncertjét adta az Orfeo Zenekar. A máig működő együttesek évtizedekig kevés pénzből, de nagy lelkesedéssel működtek, időnként Vashegyi apja, az állami díjas villamosmérnök segítette ki őket.

A karmesteri feladatok mellett Vashegyi menedzsere is volt a szabadúszó zenészekből álló együtteseknek. A semmiből hozott létre hangszerparkot, a könyvtárak mélyéről előásott kottákból szólamanyagokat és partitúrát. Azok, akik ismerik vagy dolgoztak vele, hatalmas munkabírását említik: a 7–8, de akár 10–12 órás zenekari próbákat, amelyeket immár MMA-elnökként az utóbbi években is gördülékenyen, hatékonyan „vezényel le”. Mint a legtöbb régizenei karmesternek, neki is van doctus oldala, széles általános műveltsége van, és fellengzősség nélkül szórja a zenetörténeti érdekességeket. „Ebben a régi nagyokra emlékeztet, mert amúgy nem minden karmester rendelkezik kimagasló intellektussal” – mondja róla egy zenész. Mások kedves, az embereiért kiálló vezetőként jellemezték, akit csak a maximalizmusa tesz türelmetlenné néha: „Amikor már órák óta próbálunk és mindenki fáradt, csak ő nem, úgy érezheti, ez csak neki fontos. Tényleg mániákusan szereti a zenét.”

Vashegyit 2017 októberében 226-ból 140 szavazattal választották a Magyar Művészeti Akadémia elnökévé. Meglepetés volt: Jankovics Marcell visszalépése után nevető harmadikként futott be Rátóti Zoltán és Marton Éva előtt. Miként több interjúban és megszólalásában hangsúlyozta, nem tartja magát politikusnak, így most lapunknak is sietett leszögezni: „Az MMA nem kormányzati intézmény, hanem a magyar művészetért felelős alkotmányos köztestület, amelynek elnökét akadémikus művészek választják és a köztársasági elnök nevezi ki.” Ugyanakkor elnöke a „kultúrstratégiai intézmények” vezetőiből álló Nemzeti Kulturális Tanácsnak, amelyet a 2019. de­cemberi kulturális törvény hívott életre.

Ügyes lobbistává sem tegnap vált. 2010-ben az ő kezdeményezésére indult el a Zeneakadémia régizenei tanszéke, neves vendégprofesszorokkal. Félperifériás országunkból persze nehezített pályát jelent a nemzetközi régizenei élet, hiszen a 16–18. századi repertoár elsősorban német, francia, olasz, spanyol, katalán, angol nyelvterületeken képződött. Vashegyi hosszú éveken át jó kapcsolatot épített ki a Centre de musique baroque de Versailles-jal és a velencei Palazzetto Bru Zane központtal, olyannyira, hogy az idén a francia Becsületrend egyik alfokozatát, a művészeti és irodalmi érdemrend lovagi fokozatát is átvehette. 2021-ben az ő ösztönzésére jött létre Eszterházán a Haydneum, amelynek a hazai régizene-irodalom feltárása is a feladata lesz. A karmester tavaly úgy nyilatkozott, 28 éves kora óta álmodott hasonlóról, sőt akkor, 1998-ban már javaslatot is tett Hámori József kultuszminiszternek. (Szórakoztató adalék, hogy a Fidesz 2002-es programjának kulturális fejezetében szerepelt is ilyen ígéret, a Régi Zene Központot a Budai Vigadóba tervezték; azóta a párt választási programja kevésbé részletes.)

Az utóbbi években Vashegyi szinte egy személyben dönt a komolyzenei előadó-művészeti együttesek állami támogatásáról.

Ezt persze sokan nézik ferde szemmel, de a bili mégsem borul, mert mintha tényleg méltányosságra törekedne, miként egy forrásunk fogalmaz: „szent, nemzeti kötelességtudatból”, és a támogatásokból mindenkinek igyekszik juttatni. Sőt részben az ő kezdeményezésére nőtt duplájára, 9 milliárdról 18-ra a zenekarok állami támogatása 2019 és 2022 között. Megvalósult ötletei között találunk vonósnégyeseknek szóló ösztöndíjprogramot és szabad­úszó zenészeknek szóló Covid-mentőövet is. Fischer Iván nyíltan felvállalt liberális nézetei ellenére a Budapesti Fesztiválzenekar például nem minősített, közös fenntartású együttesként is nagy összegeket kapott a minisztériumtól (2021-ben 2,35 milliárd forintot), náluk csak a közvetlen állami fenntartású Nemzeti Filharmonikusok gazdálkodhatott több emmis pénzből (3 milliárdból, ami a kórus és a kottatár működésére is szolgál). Azt is tudni lehetett, hogy 2020 áprilisában, a Covid-járvány kezdetén az ő kérésére kapott 4,67 milliárd többletforrást a komolyzenei szektor, és ehhez csak a Karmelita kolostorba kellett felmennie.

Az egykori piarista diák azóta is hithű katolikus, háromgyermekes családapa. Ismerői szerint Vashegyi mindig konzervatív világnézetet vallott: „nem azóta fideszes, hogy nekik áll a zászló”. Maga is nyíltan beszélt róla, hogy 1990-től a párt szavazója, de tag soha nem lett. Van, aki szerint azonban politikai kérdésekben túl határozottan teszi le a garast.

Egy év múlva

Az új fő-zeneigazgató kinevezése kapcsán sokakban felmerült, hogy egy régizenész képes lesz-e betölteni az ország legfontosabb karmesterének pozícióját, hiszen a Nemzeti Filharmonikusok élére inkább a romantika, a modernség és a kortárs műfaj, Liszt, Bartók, Kodály, Ligeti zenéjének, szakavatottja megfelelőbb lenne. „Kocsis Zoltán örökösének, utódjának lenni óriási megtiszteltetés, és természetesen hatalmas kihívás”, ismerte el Vashegyi, de jelezte, nem teljesen igazságos specialistaként skatulyázni, hiszen bőséges 19–21. századi repertoárt vezényelt már, köztük Gyöngyösi Levente A gólyakalifa című kortárs operáját. „Kocsis a világ egyik legkiemelkedőbb Bartók-előadója volt, én nem vagyok az. Az én elvem, hogy mindenki csinálja azt, amihez ért, ezért Bartókhoz például egy arra megfelelő karmestert fogok hívni. De azért számomra is öröm lesz, ha a Concertót vezénylem.”

De lesz-e ideje az új állásra? Az október 1-jétől hivatalba lépő fő-zeneigazgató második MMA-elnöki ciklusa jövő októberben jár le: „Nagy öröm számomra, hogy ezután visszatérhetek az eredeti szakmámhoz. Korábban is így terveztem, de hogy a Nemzeti Filharmonikusoknál lesz az új állásom, az még inkább megtisztelő.” A 2022/23-as évad programjába sem nyúl bele, hiszen az már készen volt a kinevezésekor. „Az első évben négy produkciónál többet nem is tudok vezényelni, viszont szakmai kontrollt gyakorolok, nagyszerű műsorokat, kiváló vendégművészeket, szólistákat, elegendő és teljesíthető próbarendet szervezünk, és törekszem rá, hogy az együttes Budapesten, vidéken és külföldön is megmutassa magát.”

Arra a kérdésre, hogy milyen jövő elé nézhet a Filharmonikusok a jelenlegi inflációs környezetben, a fő-zeneigazgató nem adott világos választ: „Az energiaárak olyan ütemben emelkednek, hogy a tavalyi összegek hét-nyolcszorosáért sem tudunk szerződéseket kötni az MMA által fenntartott intézményeknél.” Szerinte a helyzetet a „teljesen elhibázott és Európa szempontjából öngyilkos” szankciós politika okozta. „Nyugat-Európában nagyon sok helyen az összeomlás felé halad a klasszikus zene élete”, mondta. „Az MMA elnökeként és a Nemzeti Kulturális Tanács elnökeként is mindent meg fogok tenni azért, hogy segítsek a kulturális szférának, a Nemzeti Filharmonikusok vezetőjeként pedig az a feladatom, hogy a minél magasabb minőséget megtartva dolgozzunk. Annyi koncertet kell adni, hogy ebből ne kelljen engednünk.”