mi a kotta?

A fűtőház panaszdala

  • mi a kotta
  • 2022. október 19.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2022/42. hétre

„Ravel versenyműve nem jobb és nem rosszabb, mintha Gershwin írta volna. Újabb lehangoló megnyilvánulása a zeneszerző fenomenális és elpocsékolt tehetségének, amelynek, ahogy eddig, úgy ezúttal sem veszi semmi hasznát… A G-dúr koncert anyaga riasztóan olcsó és triviális. Ravel még azt a felszínes, szentimentális iróniát is száműzte belőle, ami eddig fő ismertetőjegye volt; ez a mű, miként a Boléro, nem akar többet, mint sekélyes módon tetszelegni, de már azelőtt könnyűnek találtatik, hogy az ember egyszer is végighallgatta volna.”

Ezekkel a szavakkal döngölte földbe Arthur Mendel amerikai zenekritikus a francia zeneszerző máig népszerű és valóban mutatós darabját 1932-ben. Ravelnek elevenébe hasítottak a szavak. Az iróniára, humorra, „kisujj­eltartós” eleganciára hajlamos komponista időnként úgy érezte, sok könnyed alkotás után illene letennie a súlyos, asztalhorpasztó magnum opust. Ezzel szemben „kétkezes”, G-dúr zongoraversenye bevallottan könnyed concerto Mozart és Saint-Saëns modorában, de azért erős túlzás sekélyesnek minősíteni. Főleg nem az a gyönyörű lassú tétel. Víkingur Ólafsson, az izlandiak egyik első számú zenei exportcikke Ravel darabját adja elő szombaton, az Orchestre symphonique de Montréal pedig Liszt Les Préludes című szimfonikus költeményével és Sosztakovics X. szimfóniájával keretezik az estet (Müpa, október 22., fél nyolc).

A gondtalan könnyedség Liszt Ferenctől sem állt távol. Születésének évfordulóján Balázs János és Farkas Gábor, a Zeneakadémia billentyűs tanárai tanítványaik, Rozsonits Ildikó és Magyar Valentin közreműködésével adnak estet a műveiből (Zeneakadémia, október 22., fél nyolc). Fajsúlyosabb alkotásokkal készül a Duna másik partján Balog József, aki a magyar forradalom és szabadságharc fájdalmából született Funérailles című darabot is eljátssza a főhadiszálláson (Karmelita kolostor, október 22., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.