„Ravel versenyműve nem jobb és nem rosszabb, mintha Gershwin írta volna. Újabb lehangoló megnyilvánulása a zeneszerző fenomenális és elpocsékolt tehetségének, amelynek, ahogy eddig, úgy ezúttal sem veszi semmi hasznát… A G-dúr koncert anyaga riasztóan olcsó és triviális. Ravel még azt a felszínes, szentimentális iróniát is száműzte belőle, ami eddig fő ismertetőjegye volt; ez a mű, miként a Boléro, nem akar többet, mint sekélyes módon tetszelegni, de már azelőtt könnyűnek találtatik, hogy az ember egyszer is végighallgatta volna.”
Ezekkel a szavakkal döngölte földbe Arthur Mendel amerikai zenekritikus a francia zeneszerző máig népszerű és valóban mutatós darabját 1932-ben. Ravelnek elevenébe hasítottak a szavak. Az iróniára, humorra, „kisujjeltartós” eleganciára hajlamos komponista időnként úgy érezte, sok könnyed alkotás után illene letennie a súlyos, asztalhorpasztó magnum opust. Ezzel szemben „kétkezes”, G-dúr zongoraversenye bevallottan könnyed concerto Mozart és Saint-Saëns modorában, de azért erős túlzás sekélyesnek minősíteni. Főleg nem az a gyönyörű lassú tétel. Víkingur Ólafsson, az izlandiak egyik első számú zenei exportcikke Ravel darabját adja elő szombaton, az Orchestre symphonique de Montréal pedig Liszt Les Préludes című szimfonikus költeményével és Sosztakovics X. szimfóniájával keretezik az estet (Müpa, október 22., fél nyolc).
A gondtalan könnyedség Liszt Ferenctől sem állt távol. Születésének évfordulóján Balázs János és Farkas Gábor, a Zeneakadémia billentyűs tanárai tanítványaik, Rozsonits Ildikó és Magyar Valentin közreműködésével adnak estet a műveiből (Zeneakadémia, október 22., fél nyolc). Fajsúlyosabb alkotásokkal készül a Duna másik partján Balog József, aki a magyar forradalom és szabadságharc fájdalmából született Funérailles című darabot is eljátssza a főhadiszálláson (Karmelita kolostor, október 22., fél nyolc).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
