Koncert

Életben maradni

Paramore

Zene

Nincs könnyű dolgunk, ha a Tennessee állambeli Franklinből induló Paramore-t el akarjuk helyezni a könnyűzenei palettán.

Az együttes valami power pop-szerűséget játszott az első három lemezén, de aztán jött a komolyodás a 2013-as cím nélküli, jó hosszú albumon, és e folyamat az idei After Laughteren (kritikánk: Visszhang, Magyar Narancs, 2017. június 8.) teljesedett ki, e lemez bizonyos dalai new wave-be és szintipopba hajlanak. A Paramore négy éve fellépett már Magyarországon (a Budapest Parkban), és az akkori felálláshoz képest annyi a különbség, hogy azóta távozott Jeremy Davis basszusgitáros, viszont visszatért Zac Farro dobos. A triót a színpadon most négy kísérőzenész segíti, ennek következtében számos dalban egyszerre három (!) elektromos gitár is szól. Mondjuk, az Iron Maiden esetében ez akár indokolt is lehet, itt kevésbé, pláne, hogy még így is soványka a hangzás. Főleg a koncert elején: ugyanaz a helyzet, mint a három nappal korábban fellépő Linkin Parknál, valaki alaposan letekerte a hangerő-szabályozót. Hayley Williams énekesnőre rá sem lehet ismerni: ezúttal hosszú szőke haja van, és lila kezeslábast visel. Nemrég egy interjúban elmondta, hogy nehéz időszakon van túl, elvált a férjétől, a New Found Gloryban zenélő Chad Gilberttől, talán emiatt tűnik kissé zaklatottnak. Eleinte nehezen találja meg a hangot a közönséggel is, de végül csak belejön, hogy aztán jó szokása szerint végigpörörgje a bulit. A legtöbb számot az After Laughterről hozták, de kapunk egy jó kis Fleetwood Mac-feldolgozást is (Everywhere); egyszer Farro is előrejön a dobok mögül (HalfNoise nevű projektjének dalát énekli el), a Misery Businesst pedig egy Kira nevű rajongó adja elő. A végére feljavuló koncert záródala a beszédes című Hard Times, amelyben Williams azt énekli, hogy „még mindig nem tudom, hogy élem ezt túl”. Remélhetőleg menni fog neki.

VOLT Fesztivál, június 30.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.