Sziget

Eleven múlt

Noel Gallagher’s High Flying Birds

Zene

Kevés Nagyszínpad-idegenebb produkció volt a Sziget közelmúltbéli történetében, mint a Sigur Rós idei koncertje, de Noel Gallagher is kissé oda nem illőnek hat ezen az óriási területen.

Ez a helyszín a (fél)playbeckelő luxuspopsztárok és a pendrive-os lemezlovasok terepe – egy mostani húszévesnek pedig nem mondhat túl sokat az egykori Oasis agytrösztjének a neve (pedig ő és David Guetta amúgy egyidősek…). Amit Noel játszik, az itt már a papa rockzenéjének számít, pláne, hogy jó szokásához híven folyamatosan zsörtölődik: fikázza a GoPrót és más technikai bigyókat, a legviccesebb azonban az, amikor ásításon ér egy nézőt az első sorban, és a koncert végéig folyamatosan ezt az embert szívatja.

Az idősebb Gallagher tesó most jár először a Szigeten, ugyanis hiába lépett itt fel 2000-ben az Oasis, Noel kihagyta a bulit, mert az öccse épp az idegeire ment. A bátyóval most itt van három fúvós, egy gitáros, egy basszista és egy billentyűs, dobokon pedig az a Chris Sharrock kíséri, aki az Oasis utolsó felállásában is benne volt, aztán meg a Liam-féle Beady Eye-ban, úgyhogy az öcskös most nagy valószínűséggel garasos kurvának nevezi az amúgy kiváló zenészt. A műsor Noel szólódalaival indul, a kérdés pedig csak az, hogy mikor jönnek a klasszikusok. Egyszer csak bedünnyögi a mikrofonba, hogy „ezt a számot az Oasis-rajongóknak ajánlom”, ám kiderül, hogy a You Know We Can’t Go Back című szólódal következik. Utána viszont mégis a Cham­pagne Supernovába csap bele – a régi zenekarával ellentétben itt szinte mindegyik dalban ritmusozik, a szólókat meghagyja a Tim Smith nevű High Flying Birdnek. Ezután még előad két saját számot, de aztán végképp a múltba költözik. Jönnek a régi kedvencek: Talk Tonight, D’Yer Wanna Be A Spaceman, valamint az este legnagyobb meglepetésének bizonyuló Digsy’s Dinner, amelyet az oasises korszakban szinte megtagadott.

Közben egyre többen tódulnak a Nagyszínpad felé, és a fináléra tényleg egész jó hangulat kerekedik. Előbb jön a Masterplan, aztán a Wonderwall, a vége pedig mi más lehetne, mint a mindenkit megordíttató Don’t Look Back In Anger. Noel és a közönség kölcsönös jó kedvben búcsúzik egymástól, bár a generációs szakadék így is, úgy is nyilvánvaló.

Nagyszínpad, augusztus 15.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.