„A kényszerűség, hogy a lehető legkevesebb zenét írjak, nehogy feleslegesen elnyújtsam a királyi koronázás amúgy is igen hosszú szertartását, arra szorított, hogy teljességgel lemondjak a nagy műveket, a nagy mestereket jellemző kidolgozásról, epizódokról, művészi megoldásokról. Mégis, úgy tetszik, hogy a Koronázási mise e szűk keretek között is inkább koncentrált, mintsem megkurtított, és hogy elejétől végig áthatja, mégpedig egymással összhangban, kétféle alaptónusa: a magyar nemzeti érzésé és a katolikus hité.” 1868 nyarán, egy évvel Koronázási miséjének ünnepi bemutatója után értékelte és jellemezte ekképp „alkalmi” kompozícióját Liszt Ferenc, aki ugyan csupán az orgonakarzatról kísérhette figyelemmel műve megszólaltatását meg a közben lezajló szakrális és közjogi aktust (korabeli rekonstrukciós képen mutatjuk), mégis az 1867. június 8-i királykoronázás egyik ünnepeltje lett. Ugyanis, már ha hihetünk Ábrányi Kornél beszámolójának, utóbb ez történt:
„A budavári Mátyás templomtól kezdve az Albrecht-úton, a Lánchídon, a Ferenc József-téren, a Dunaparton keresztül az Eskü-térig a nép százezrei képeztek sorfalat […]. Mindenki várta a királyi menet megindulását. De ezt egy elementáris erővel kitört éljendörgés előzte meg az egész hosszú vonalon. Mindenki azt hitte, hogy a dörgő éljenek a közelgő díszmenetet illetik, pedig csak a nagy művész ünnepélyes alakja volt látható, amint a kétfelé osztott nép sorfalai közt haladt, […] folyton hajlongva a tömegeknek e nem várt spontán megnyilatkozó ovációjára, mely láthatólag épp úgy meglepte, megindította, mint egyszersmind feszélyezte is. De hát nem szabadulhatott s egész hazáig ki nem térhetett előle.”
A 150 esztendős Liszt-mise most a Budapesti Tavaszi Fesztivál programján szerepel majd: az Osztrák–Magyar Filharmónia, a Bécsi Állami Opera kórusa, a Nemzeti Énekkar, valamint négy remek hazai szólista előadásában és a fiatal bolgár karmester, Rossen Gergov vezényletével (Nemzeti Hangversenyterem, április 8., fél nyolc). Ugyanezen a koncerten Bogányi Gergely szólójával az Esz-dúr zongoraverseny is elhangzik majd, pár nappal később pedig a legjelentősebb Liszt-kompozíciók közül való Dante-szonáta fogja indítani a jeles fesztiválvendég, Ivo Pogorelich zongoraestjét (Zeneakadémia, április 13., fél nyolc). A Belvárosi plébániatemplomban ugyancsak Liszt lesz a főszereplő, méghozzá az egyházzene Lisztje: Záborszky Kálmán, az orgonista Pálúr János és szövetkezett muzsikustársaik által szóláshoz, méghozzá ékesszóláshoz segítve (április 9., nyolc óra).
Bogányi és Pogorelich mellett még két másik kiváló zongorista erősíti ezekben a napokban az idei fesztivál imponáló pianistavonulatát: az egyként 34 esztendős Fülei Balázs és Báll Dávid. Fülei programján megint csak ott szerepel majd a dalokat zongorára átfogalmazó Liszt Ferenc is (Klebelsberg Kultúrkúria, április 10., fél nyolc), Báll viszont egynemű Debussy-koncertet fog adni, elzongorázva a Prelűdök teljes első és második kötetét (BMC, április 14., fél nyolc).
