Balogh Tamás kvintettje majdnem hibátlan koncertet adott, közben mégis megfeszült a különböző elvárások széthúzó irányai között. Az öt, még huszonéves hangszeres mind baromi tehetséges. A Zeneakadémia jazz tanszékén zeneszerzés mesterszakon végzős zongorista már az előző, 2013-ban alapított együttesével is sikereket és díjakat aratott. Baloghot mélyen foglalkoztatja, hogy meghatározza, vajon hogyan szól a jazz napjainkban, illetve ennek az éremnek a másik oldala, hogy hogyan találjon rá jazz-zenészként saját generációjára. Ebből persze a Zeneakadémia Solti Termében celebrált hangversenyükön sem engedtek, miközben nyomasztotta őket a helyszín szentély jellege. Igényes, ritmikailag komplex, hard bop szerzeménnyel indítottak, amiben a szólók is majdnem mind a helyükön voltak. De a nyitány után nem ebbe a kortárs instrumentális irányba indultak, hanem vendégénekesükkel, Nagy Lilivel az r&b felé, és úgy találom, hogy abban kevesebb újat tudtak mondani. Kicsit bizonytalan voltam abban is, hogy Balogh együttesében ki a vendég és ki jött a másik zenekarából, a Wordwide-ból. Viszont a Hancock-féle Butterfly kiállásokkal megkavart letétje megint nagyon ott volt, hogy azután ismét jópofi, táncoskodóbb ritmusok jöjjenek vocoderrel, EWI-vel és fenderrel, ám egytől egyig pompás imprókkal, melyekben Ludányi Tamás és Fonay Tibor, két máshol is gyakran hallható ifjú titán remekelt a legtöbbször. A koncert a ráadásban borult fel: Hidász Tamás nagyfeszültségű szuperdobos énekelt is, megénekeltette a közönséget és ellopta a show-t, ebben a számban szinte több funk volt, mint addig. Nagyon biztatom Baloghot, hogy útkeresését ne adja fel, rá fog találni saját narratívájára, még az Akadémia elvárásainak is meg fog tudni felelni – de a Soltiba ne funkkal jöjjön.
Balogh Tamás Quartet f. Nagy Lili, Salai Dávid, Zeneakadémia, Solti Terem, április 1.
