Lemez

Goldfrapp: Silver Eye

  • - minek -
  • 2017. május 6.

Zene

Alison Goldfrapp énekesnő és Will Gregory duója mindig meglepetést okozott a rajongóknak, 2000 óta megjelent eddigi hat lemezük között még hangulatában sem akadt két egyforma, bár olykor sikerrel nyúltak vissza saját hagyományaikhoz. Általában a páros szeszélye és pillanatnyi elkötelezettsége döntötte el, hogy éppen a glam rockosan elektrós, a hideg szintidiszkós vagy éppen a fura folkos/triphopos világukhoz térnek-e meg.

A négy évvel ezelőtti, bensőséges Tale Of Us után szinte törvényszerű volt, hogy hangsúlyosabban ritmusközpontú, analóg hangokban fürdő táncos lemez készüljön. Amikor meghalljuk az első két számot, az elektronikus boogie-lüktetésű Anymore-t, és a diszkóból szalajtott, lassan hömpölygő, 4/4-es Systemagicet, úgy érezzük, bejött a tippünk. De a harmadik számnál egyértelmű, hogy hibás a számítás: szépen elrendezve követik egymást a látszólag introvertált, de inkább csendben fortyogó szerzemények (Tigerman, Faux Suede Drifter vagy a gyönyörű Zodiac Black), a krautrockos zakatolást dallá oldó hibrid slágerek (Become The One), meg a direktebb, de még mindig módfelett szofisztikált tánczenék (Everything Is Never Enough). Gold­frapp és Gregory ezúttal is nagyszerű, okos dalokat írt, Alison jégkirálynőhangja egyszerre erős, bár látszatra törékeny. Nincs olyan szerep, műfaj vagy regiszter, amit ne tudna uralni!

Mute, 2017

 

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.