Ám a miniturné előtt egy Radiohead-koncertlemez is megjelent. A Hail to the Thief (Live Recordings 2003–2009) – a 2003-as hasonló című stúdióalbum 14 dala közül azt a 12-t tartalmazza, amelyeket időközben élőben is felvettek. A 2003-ban kijött Hail to the Thief talán a leginkább alulértékelt Radiohead-lemez. Senki nem szidta, nem okozott csalódást, de az OK Computer és a Kid A/Amnesiac harsány zsenialitása után nem volt egyéb, mint egy elég jó lemez.
Thom Yorke azután hallgatta újra e koncertfelvételeket, hogy tavasszal megtekintette a Royal Shakespeare Company Hamlet Hail to the Thief című előadását, amely az album alapján „dekonstruált” zenére készült. Állítólag ő maga is meglepődött a nagyjából húszéves felvételekből áradó energián, vélhetően ezért is válhattak most közkinccsé. Bár alapvetően az eredeti albumon is hallható hangzások dominálnak, a dalok mégis önálló életre kelnek; ugyanúgy, mégis egészen máshogy szólalnak meg, mint a stúdiófelvételek. Ráadásul azzal is szembesülhetünk, hogy a Hail to the Thief dalszövegei mennyire érvényesek ma is. Yorke kendőzetlenül írja le szövegeiben, mennyire van elcseszve minden a világban. Pedig napjainkban a 2003-as év már valamiféle aranykornak tűnik. De az aranykor iránti vágyódást mutatja az is, hogy nemcsak az Oasis vagy a Radiohead őrjíti meg fellépéseivel a közönséget, hanem a jóval keményebb System of a Down is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
