Lemez

Élő erőmű

Kraftwerk: 3-D Der Katalog

  • - legát -
  • 2017. augusztus 27.

Zene

Felesleges lenne az elektronikus zene leghatásosabb együttesének jelentőségéről áradozni, hiszen amit a négy német 1974 és 1986 között alkotott, azt ugyanúgy az egyetemes zenetörténet részének tekinthetjük, mint a Beatles munkásságát. E párhuzamot erősíti az is, hogy a Kraftwerk „életműve” ugyanúgy befejezettnek tekinthető, mint a liverpooliaké. Igaz ez annak ellenére is, hogy az együttes (amelyben már csak Ralf Hütter játszik a klasszikus felállásból) hivatalosan nem szűnt meg, sőt rendszeresen fellép, sőt 2003-ban új lemezt is ki­adott. Ennek ellenére úgy tűnik, Hütternek az a legfontosabb, hogy az örökségen ne essen csorba, az emlékmű gondozása és ápolása sokkal fontosabb számára holmi új zenei ambícióknál.

Jól bizonyította ezt a 2009-ben megjelent díszkiadású antológia, a Der Katalog, amely az összes klasszikus albumot egy dobozba zárta újrakevert változatban. A kiadvány megjelenése után Hütter legénysége világ körüli turnéra indult, és olyan kulturális fellegvárakban adták elő műveiket, mint a New York-i MoMA, a londoni Tate Modern, a sydney-i Opera, vagy a bilbaói Guggenheim Múzeum.

Úgy tűnik, mindez elegendőnek bizonyult, hogy nyolc év után ismét megjelenjen a tekintélyes és terjedelmes „katalógus”, amely a korábbihoz hasonlóan az 1974-es Autobahntól a 2003-as Tour de France-ig az összes Kraftwerk-­lemez anyagát tartalmazza. A különbség mindössze annyi, hogy e felvételeket nagyszabású turné során rögzítették.

Mivel a lemezeken sem közönség-, sem egyéb „hangulatfestő” zajt nem hallani, elsőre azt gondolnánk, hogy a 3-D Der Katalog nem több szimpla blöffnél, ami mögött semmi más nincs azon kívül, hogy az erre fogékony és kellőképpen sznob közönséget vásárlásra csábítsa. Csakhogy végighallgatva a nyolc lemezt olyan meglepetésben van részünk, amit nehéz lenne elmagyarázni: a Kraftwerk élőben „észrevétlenül” megváltozott és alkalmazkodott a 21. századi elvárásokhoz. Szinte hangról hangra ugyanazt halljuk, mint a régi lemezeken, mégis sokkal frissebbnek és korszerűbbnek hat még az újrakevert 2009-es klasszikusoknál is.

Parlophone/KlingKlang, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.