Elrugaszkodások - Napra és Barbaro a Művészetek Palotájában (Koncert)

  • H. M.
  • 2008. január 17.

Zene

Óvatosan kell bánni a "progresszív" jelzővel a rockzenében. A szó hordoz magában valami ködös, semmitmondó és álmatag tartalmat, melynek hallatán nem az előremutató, újító zenére aszszociálunk, hanem meglett családapák muzeális Jethro Tull- vagy Yes-lemezeire, és a mára kissé avíttas gitármaszturbációkra. Az elmúlt években a zenei szaksajtó ráadásul rongyosra koptatta, és a "progresszív rock" inkább gyanúsan lesújtó, mint magasztaló jelzős szerkezetté korrodálódott.

Óvatosan kell bánni a "progresszív" jelzővel a rockzenében. A szó hordoz magában valami ködös, semmitmondó és álmatag tartalmat, melynek hallatán nem az előremutató, újító zenére aszszociálunk, hanem meglett családapák muzeális Jethro Tull- vagy Yes-lemezeire, és a mára kissé avíttas gitármaszturbációkra. Az elmúlt években a zenei szaksajtó ráadásul rongyosra koptatta, és a "progresszív rock" inkább gyanúsan lesújtó, mint magasztaló jelzős szerkezetté korrodálódott. Mégis időről időre feltűnnek olyan együttesek, amelyekre minden sértő vagy ironizáló szándék nélkül illik ez a szó. Ilyen a 13 év után főnixmadárként feltámadt Barbaro is: a tavaly októberben megjelent Barbaro III. az év legjobb magyar lemezei listán nekem simán benne van az első háromban. A folk/népzenei hagyomány és az elszállós rockzene invenciózus házasítása még mindig nagyon tud hatni, az pedig külön öröm, hogy Both Miklós zenei nyitottságával nemcsak még frissebb és "újító" energiával töltötte meg a zenekart, hanem az ő révén olyan hatásvektorok is megjelentek a Barbaro világában, mint a Tool vagy akár a Muse (persze nem tudatosan, és csak tisztes távolságból).

Az est főhőse címet teljesen megérdemelten vitte el Cziránku Sándor tanítványa - a 26 éves gitáros-énekes először a Naprával bizonyította be, hogy lehetséges ötletesen és autentikusan beépíteni a prog-rock feszesebb megoldásait a tradicionális folk tartományaiba, majd a Barbaróval ugyanezt fordítva, vagyis a népies elemeket beágyazni egy viszonylag keményebb zenei talajba. A Napra koncertjének elején azon kezdtem tűnődni, hogy a zenekar talán nem elég kiforrott még egy ilyen nagyobb színpadhoz, de az erőteljes előadásmód és a zenei sokoldalúság hamar meggyőzött: a héttagú társulat mindent tud a népzenéről, a változatos dinamikáról és a sűrű tempóváltásokról. A ritmusszekció (Pfeiler Ferenc - dob, Winter Csaba - basszus) masszívan hozta a feszes alapokat, melyeket Balogh Kálmán (cimbalom), Hegedűs Máté (hegedű) és Bobár Zoltán (harmonika) megfelelően kísértek, többnyire visszafogottan, ám olykor szólóval megcsillantva hangszeres virtuozitásukat. Krámlik Kinga (ének) és Both Miklós pedig nagyszerűen fogta össze a zenekart: a gyermekmondókára épülő, komplex Pici ház és első albumuk címadó dala, a Jaj, a világ alatt világossá vált, hogy a Napra ennél nagyobb tereket is meg tud majd szelídíteni.

Nagyjából három éve vette fel újra a fonalat a Barbaro, és most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy Both Miklós "hazatalált": nemcsak elfoglalta (méltó) helyét a zenekarban, de még új színeket is hozott. A társaság most is magával ragadó volt: a Zsoldos-Herpai ritmusszekció karakteres, atompontos alapjait kiválóan ellenpontozta (vagy egészítette ki) Cziránku egyedi és utánozhatatlan gitárjátéka a kétnyakún. Nemcsak az új lemez legjobb dalait (Kerek Erdő, Zene szól, Tűpárna a szívem) játszották el ösztönös zsenialitással, hanem korábbi számokat is hallhattunk - a ráadásban elhangzó, pszichedelikus Kesergés csont nélkül nyerte el az est legszebb dala címet. Nem vagyok nagy gitárszólópárti, de itt még ez is működött: érvényes és helyénvaló volt minden Both- és Cziránku-futam. Az est legnagyobb erénye a Napra és a Barbaro esetében is az elrugaszkodás volt: nem csupán eljátszották a számokat hangról hangra, lemezminőségben, hanem szolid távolságtartással, kicsit átértelmezve, újragondolva vezették elő a valóban "előremutató" dalokat.

Művészetek Palotája, január 10.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.