„…a velencei a borecetben, majoránnában és őrölt piros paprikában pácolt vaddisznóormányt rágcsálva sétált fel s alá, majd hirtelen megállt egy közeli sírnál, amit már jó ideje nézegetett, mert ezen a vidéken szokatlan hangzású név szerepelt rajta. »IGOR STRAVINSKY« – betűzte ki nagy nehezen. »Tényleg – mondta a szász, miután ő is kibetűzte a nevet –, ebben a temetőben akart nyugodni.« – »Jó muzsikus – mondta Antonio –, csak időnként kissé ódivatú ötletei vannak. A régi jó témákat dolgozta fel: Apolló, Orpheus, Persephone – de minek? […] Az a helyzet, hogy ezeket az avantgarde komponistákat borzasztóan izgatja, hogy mit műveltek a hajdani muzsikusok, sőt néha megpróbálják azok stílusát felújítani. Ebből a szempontból mi sokkal modernebbek vagyunk. Én például szarok rá, hogy milyenek voltak a száz évvel ezelőtti operák, concertók. A magam dolgát csinálom, legjobb tudásom szerint, és kész.«”
Alejo Carpentier Barokk zene című regényében így beszélget egymással Stravinsky velencei sírja felett Antonio Vivaldi és a szász György Frigyes, vagyis Händel, kedélyes anakronizmussal visszavágva a 20. századi kollégának, aki nem átallotta a nyelvét köszörülni a Négy évszak szerzőjén („egész életében egyetlenegy concertót írt, de azt négyszázszor”). A kubai regény, amely Vivaldi Montezuma című operájának alternatív keletkezéstörténetét beszéli el, immár maga is operává lényegült át, s ez a dalmű most ősbemutató gyanánt szólal majd meg a Zeneakadémián (január 29., fél nyolc). A Montezuma és a rőthajú pap komponistája José Cura, és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara vonatkozó koncertjének karmestere is ő lesz, a Matias Tosi basszbariton közreműködésével megszólaló darab műfaja pedig: „vígopera (de azért nem annyira)”.
Az ajánlót most akár egy másik, jóval nevezetesebb, habár ma nem igazán divatos regény idézetével is folytathatnánk: Thomas Mann Doktor Faustusát citálva. E mű tudós kitérőkben már-már túlságosan is gazdag szövegében ugyanis nyomatékosan és terjedelmesen emlegetik Beethoven kései, kéttételes c-moll szonátáját, amely jövő szerdán Mihail Pletnyov zongoraestjének meghirdetett programján a szomszédos Asz-dúr darab, valamint két Mozart-szonáta társaságában hangzik majd fel (Nemzeti Hangversenyterem, január 29., fél nyolc). Az elkövetkező napok másik nagynevű orosz származású vendégművésze a Zeneakadémiára fog befutni, méghozzá a MÁV Szimfonikus Zenekar jóvoltából (január 30., hét óra). Az ő koncertjükön, amelynek karmestere Takács-Nagy Gábor lesz, Mozart 5. (A-dúr) hegedűversenyének magánszólamát egy igazi világsztár, Kirill Troussov (képünkön) készül előadni. A műsort itt egy megunhatatlan Brahms-kompozíció, a 2. szimfónia megszólaltatása fogja beszegni, és ugyanez a szerep vár jövő pénteken a morcos természetű mester g-moll zongoranégyesére is, amely Arnold Schönberg mindenkor roppant hatásosnak bizonyuló nagyzenekari átiratában zárja majd a Pannon Filharmonikusok koncertjét, egy Sibelius- és egy Schumann-szerzemény nyomában, Bogányi Tibor karmesteri irányítása alatt (Nemzeti Hangversenyterem, január 31., fél nyolc).
