Koncert

Sziámi AndFriends

Zene

Kívánságkoncertet adott Müller Péter Sziámi zenekara, az eredeti koncepció az volt, hogy kizárólag olyan dalokat játszanak, amelyeket a Facebookon megszavaztak a rajongóik. 41 szám közül lehetett választani, és elég lelkesen nyomták a gombokat az emberek: az első helyezett Előrelátó csecsemő közel 300 szavazattal nyert, de még a huszadik legnépszerűbb dal is majdnem 100 voksot kapott, a koncert pedig a nem kifejezetten olcsó (3900 forintos) jegyár ellenére is elővételben teltházas lett, ami mostanában a zenekar egyre több bulijára igaz.

Ami persze nem csoda, Müllerék ugyanis nagyon jó érzékkel vegyítik a régi URH/Kontroll Csoport/Sziámi-repertoárt az elmúlt hét-nyolc év termésével, és a zenészek is mindannyian profik. Megszámolni is nehéz, hány emberrel játszott már Müller az évtizedek során, az And­Friends is jó pár tagcserén átesett 2012 óta, de alighanem ez a felállás (Kirschner Péter gitár, Varga Orsolya és Bakos Zita billentyűk, Winterverber Csaba basszusgitár, Mózsik Imre dob) az eddigi legerősebb.

Azért a szavazáson kiderült, hogy hiába szerette meg a közönség a Müller–Kirschner-szerzőpáros új dalait, ha választani lehet, inkább „a klasszikusok” felé hajlanak: az első húszba egy kivétellel csak ilyenek kerültek. Hogy mégse boruljon fel teljesen a megszokott arány, a zenekar egy kis csalással fenntartotta magának a jogot, hogy a dalok egy részéről maga dönthessen. Így eljátszották például a frissen klipet kapott Visszavágyót, sőt egy teljesen új szám budapesti ősbemutatójára is sor került.

Müller és barátai közel két óra és kétszeri visszatapsolás után mentek le végleg a színpadról, de úgy tűnik, a közönségben így is maradt bőven hiányérzet: kifelé menet ugyanis többen emlegették sajnálkozva, milyen számokat hallgattak volna még meg. Ami persze nem is annyira kritika volt, inkább a zenekar, és úgy általában a Sziámi-életmű elismerése, bár ebben az is benne lehetett, hogy a műsorban a szavazástól elég sok ponton eltértek.

Instant, január 17.

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.