Koncert

Sziámi AndFriends

Zene

Kívánságkoncertet adott Müller Péter Sziámi zenekara, az eredeti koncepció az volt, hogy kizárólag olyan dalokat játszanak, amelyeket a Facebookon megszavaztak a rajongóik. 41 szám közül lehetett választani, és elég lelkesen nyomták a gombokat az emberek: az első helyezett Előrelátó csecsemő közel 300 szavazattal nyert, de még a huszadik legnépszerűbb dal is majdnem 100 voksot kapott, a koncert pedig a nem kifejezetten olcsó (3900 forintos) jegyár ellenére is elővételben teltházas lett, ami mostanában a zenekar egyre több bulijára igaz.

Ami persze nem csoda, Müllerék ugyanis nagyon jó érzékkel vegyítik a régi URH/Kontroll Csoport/Sziámi-repertoárt az elmúlt hét-nyolc év termésével, és a zenészek is mindannyian profik. Megszámolni is nehéz, hány emberrel játszott már Müller az évtizedek során, az And­Friends is jó pár tagcserén átesett 2012 óta, de alighanem ez a felállás (Kirschner Péter gitár, Varga Orsolya és Bakos Zita billentyűk, Winterverber Csaba basszusgitár, Mózsik Imre dob) az eddigi legerősebb.

Azért a szavazáson kiderült, hogy hiába szerette meg a közönség a Müller–Kirschner-szerzőpáros új dalait, ha választani lehet, inkább „a klasszikusok” felé hajlanak: az első húszba egy kivétellel csak ilyenek kerültek. Hogy mégse boruljon fel teljesen a megszokott arány, a zenekar egy kis csalással fenntartotta magának a jogot, hogy a dalok egy részéről maga dönthessen. Így eljátszották például a frissen klipet kapott Visszavágyót, sőt egy teljesen új szám budapesti ősbemutatójára is sor került.

Müller és barátai közel két óra és kétszeri visszatapsolás után mentek le végleg a színpadról, de úgy tűnik, a közönségben így is maradt bőven hiányérzet: kifelé menet ugyanis többen emlegették sajnálkozva, milyen számokat hallgattak volna még meg. Ami persze nem is annyira kritika volt, inkább a zenekar, és úgy általában a Sziámi-életmű elismerése, bár ebben az is benne lehetett, hogy a műsorban a szavazástól elég sok ponton eltértek.

Instant, január 17.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.