Lemez

Érdi Tamás: Beethoven

  • - csk -
  • 2020. március 6.

Zene

Soha nem veszíti el aktualitását, Beethoven zenéje mindig hozzánk szól, személyes és közvetlen hangon, megragadóan és lélekbe markolóan. „Ősmodern” szerző, mint Monteverdi vagy Liszt: zenéje a maga idejében olyan eredeti és újszerű volt, hogy ez az originalitás máig nem engedi műveit „régi zeneként” hallgatnunk. Születésének 250. évfordulója persze tovább fokozza az iránta megnyilvánuló érdeklődést. Most mindenki Beethovent játszik, koncertteremben és hanglemezstúdióban egyaránt.

Érdi Tamás új CD-jén három felkorbácsolt érzelemvilágú moll darab kapott helyet, az op. 2, No. 1-es f-moll, az op. 27, No. 2-es cisz-moll (Holdfény) és az op. 31, No. 2-es d-moll (Vihar) zongoraszonáta, jelezvén, hogy Beethoven egyik legfontosabb, meghatározó tulajdonsága a drámaiság, a műveiben megjelenő küzdelem mozzanata. Ezek a művek a lélek belső vívódásait jelenítik meg, azokat a viharokat, amelyek az ember érzelmeiben és indulataiban dúlnak.

A zongoraművész dinamikusan játssza a három kompozíciót, áttetsző hangzással, világosan körvonalazott ritmikával, pontos karakterekkel, jól eltalált arányokkal. Van azonban előadásmódjában egy olyan, mindenre kiterjedő fegyelem és tárgyilagosság, amely mintha az egész – egyébként nagyon is érvényes és szép lehetőségeket rejtő – koncepciót kérdőjelezné meg. Sokszor várnánk nagyobb hangsúlyokat, erőteljesebb kifejezésmódot, sodróbb lendületet, vadabb indulatokat, végtére is Beethovent hallgatunk, ráadásul a szerző drámai-tragikus, moll műveit. Ha ilyen konszolidált az interpretáció, akkor tulajdonképpen miről szól?

Hungaroton, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.