A 15. születésnapját ünneplő zenekar jubileumi koncertjét eredetileg jóval nagyobb közönség előtt rendezték volna meg, de a fesztiválok többségéhez hasonlóan a kapolcsi Művészetek Völgye is a járvány áldozatául esett. Helyette négy ún. Völgyhétvégét tartanak szeptember és október folyamán, családias légkörben, 500 főre limitált nézőszámmal. A szokásos bőség zavarával szemben most alig néhány helyszín közül válogathatnak a látogatók, az esti programokon viszont így sokkal koncentráltabb a tömeg, az első pénteken teljesen megtelt a Pajta-Mozgó nevű színpad nézőtere.
Tövisházi Ambrus fő zenekarává az utóbbi években a Péterfy Bori & Love Band vált, az Erik Sumo Bandet inkább szerelemprojektként kezeli: saját szavaival, olyan ez neki, mint „egy jó whisky, amit néha elővesznek a pincéből”. Ennek megfelelően ritkán koncerteznek, de ezek az alkalmak mind eseményszámba mennek. Nem tudnék más együttest mondani, amelynek ennyire összetett zenei világa lenne, kaotikus összevisszaság helyett mégis inkább a sokszínűség és a kreativitás érződik a dalaikon. Új énekesnőjük, Kutzora Edina ugyan nagyon más karakter Harcsa Veronikához képest, akinek a helyére nagyjából egy éve érkezett, de ő sem lóg ki ebből a különleges világból.
Leginkább Drapos Gergely basszusgitáros összetéveszthetetlen mozgáskultúrája és a másik énekesnő, Kiss Erzsi párját ritkító kisugárzása vitték a hátukon a bulit, az abszolút csúcspont viszont a ráadásban volt, amikor vendégként Harcsa Veronika is feljött a színpadra. Az általa énekelt Princess of Mount Fuji csapott át a Liza, a rókatündér című film talán legismertebb betétdalába, a Dance Dance Have a Good Time-ba, amelynél tökéletesebb finálé kevés létezik. Óriási hangulatot csináltak, és szemlátomást ők maguk is legalább annyira élvezték, mint a közönség. Már csak ezért a koncertért is érdemes volt odautazni Budapestről.
Kapolcs, szeptember 4.
