Lemez

Erre iszunk - Nôze: Songs On The Rocks

  • - minek -
  • 2008. május 1.

Zene

A szimultán zeneprogramozó, zongorista és vokalista Nicolas Sfintescu és Ezéchiel Pailhés (alias a Nôze duó) alapvetően párizsi lakosok, ráadásul rajonganak a minimalista elektronikáért - pályafutásukat a hagyományos, franciás popzenéhez és a ritmikus puttyogáshoz fűződő egyidejű, egyformán pusztító szenvedélyük vezérelte, a beteg zenebarátok nagy-nagy örömére.

2005-ben jött ki első, máris figyelemre méltó lemezük Craft Sounds And Voices címen, s rá egy évre a szélesebb feltűnést keltő How To Dance, rajta a két diszkrét sláger: a végtelenül szórakoztató Love Affair (notórius partijárók tanúsíthatják: erre a számra valóban csak röhögve lehet táncolni) meg az epikus-mániákus elektropop Kitchen. Hírnevüket tovább öregbítették élő fellépéseik is: a kötelező törés-zúzás mellett sajátos hatáselem a nyilvános vetkőzés, amihez mostanában nagyzenekari kíséret dukál. Az új albumon még a korábbiakhoz képest is nagyobb szerepet kap a vokál: gyakorlatilag csak klasszikus dalformában íródott, félig elektronikusra, félig akusztikusra maszkírozott szerzeményekkel pakolták tele a lemezt. Jellemző módon ideidézték a Kitchent is, csak most tökéletesen áthangszerelt, zongorára igazított és sokkal rövidebb (hivatalosan "pop") verzióban; éppen csak a szubverzív líra maradt a helyén. A hangsúlyváltást jelzi, hogy gyakorlatilag a zenekar tagjává avanzsált a gitáros Thibault Frisoni és a fúvós Alexandre Authelain - nem mintha ezzel egyben ki is iktatták volna a finom, pontozós-pittyegős elektronikus alapokat, sőt a két hatáselem remekül kiegészíti egymást. Nem állítanánk, hogy a zeneanyag egyenletesen zseniálisra sikeredett volna, de az biztos, hogy változatosságban nincs hiány. Vannak egészen elbűvölő francia nyelvű, szinte sanzonos, sőt bluesos (de azért hauzer) darabok, mint a Dani Siciliano (és a szerző David Lafore) által előadott Danse Avec Moi, vagy a lemezt indító L'inconnu Du Placard, és teljes blődlik, mint a bájosan tört angolsággal előadott Little Bug (ebben méltó párja az új sláger, a lepusztított zongorás house Remember Love). Az önéletrajzi utalások és spontán-tudatos "franglizmusok" később sem maradnak el, s ehhez újabb és újabb zenei álruhák társulnak: a Childhood Blues például konkrétan Tom Waitst idézi meg, a You Have To Dance a kocsmazene és a minimalista tech-house házasítására tesz reményteljes erőfeszítéseket, a Slum Girl pedig már kvázi filmzenei környezetbe illeszti a balladisztikus house nyersanyagot. Egy részét tán még szokni kell kicsit, de a lemezanyag java csont nélkül átmegy a léc fölött.

Get Physical/Neon Music, 2008

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.