Lemez

És a zenekar játszik tovább

Iron Maiden: The Book of Souls

  • Soós Tamás
  • 2015. október 17.

Zene

A rockújságírás számos rejté­lyeinek egyike, hogyan sikerült a Rolling Stone-nak a Motörheadre rásütnie, hogy a „gondolkodó head­bangerek zenéje”, mikor ez nyilvánvalóan az Iron Maiden agyas metáljára igaz. Hiszen lehet, hogy a Judas Priest találta fel a heavy metalt, de intellektust a Maiden adott neki azzal, hogy sikerrel húzta rá a progresszív rock dalszerkezeteit és témaváltásait a heavy metal brit új hullámának punkos lendületére, az inspirációt pedig történelmi kataklizmákból, Coleridge-költeményekből vagy épp görög és egyiptomi mítoszokból csatornázta a dalszövegeihez.

Arra viszont talán senki nem számított, hogy a Maiden a Trooperek és Aces Highok helyett majd az epikusnak becézett kifejtésekre szavaz, mikor összeállítja új évezredbeli profilját. Pedig ez történt már a 95-ös The X Factoron is, és a recept annak ellenére sem változott érdemben az elmúlt húsz év alatt, hogy lemezről lemezre igazítottak rajta valamit. A legtöbbet talán a Bruce Dickinson rákos megbetegedése és felépülése után kiadott Book of Soulson, de a lejjebb hangolt riffelés, a megvastagított vonóshangszerelés vagy épp a Broadway-stílű rockopera csak a Maiden világában számít újdonságnak. A Maiden már az előző két lemezen is túlgondolta a zenéjét, tévesen az önismétlő témahalmozásban látva a progresszivitás zálogát, a Book… viszont egyenesen a zenekar Titanicja lett, amely másfél órás dupla lemezként összeroppan a saját súlya alatt. A hangvételt filozofikusabbnak, a tempót pedig gondolkodtatóbbnak szánták, de inkább csak azt a benyomást keltik, mintha lassított felvételen játszana a sprintjeiért kedvelt zenekar. Sok az ismerősen csattogó üresjárat, rozsdásabbak az átkötések, és közel sem felejthetetlenek Dickinson dallamai.

De azért így is pumpáltak egy lemezre elegendő izgalmat a Book of Soulsba: régisulisan húz a When the River Runs Deep, a The Nomad és a Mother Russia bravúrját ismétli a maja kultúrát megéneklő címadó, az eredetileg Bruce szólólemezére írt If Eternity Should Fail pedig úgy flott, ahogy van. Továbbra is működik tehát a Maiden-formula – csak a friss gondolatok hiányoznak belőle, amelyekkel még 10-15 éve is új és izgalmas területek felé tudták kormányozni a heavy metal műfaját.

Parlophone, 2015

Neked ajánljuk

Gázlángolj még, baby!

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy fiktív háború leletei

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

Béketurné

„A lehető leghatározottabban szólalunk fel az ártatlan polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök kivizsgálása érdekében. Egyetlen elkövetett bűncselekmény sem maradhat büntetlenül” – mondta Novák Katalin New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen, hozzátéve, hogy jelenleg Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik.