Ez alkalommal a Kálvin térnél meginduló sörfolyam a Mikszáth téren keresztül egész a Lõrinc Pap térig csúszott le, így 18 magyar sörfõzde több mint 60-féle sörének bemutatására volt lehetõség. Mindez olyan ízorgiát garantált, mely a legártatlanabb sörfogyasztóból is kihozta a vérmes bullshitgenerátort: a feszt a folyamatos felfedezések jegyében zajlott, a lelkes közönség - az egyre erõsödõ magyar sörkultúra szerves részeként hangoztatott - magabiztos kifejezéseivel színesítve. A világos lagerekkel altatott érzékszerveink megkapták a magukét, hisz kevesen szoktunk hozzá, hogy a folyékony kenyér szegényes képe helyett komlóval felfegyverzett platinaszõke bombázók bukkanjanak elõ. Ez utóbbi a Keserû Méz névre hallgató szûretlen világos sör logója, mely nem kimondottan szép, viszont rendkívül kifejezõ a sör agresszív, harapható, már-már erotikus természetét illetõen. A zselézöld lagerek világa jól megfért a Bors standján csapolt Tuck barát karamellás, gömbölyded humorával, vagy a keményebb stoutokkal is - például a fesztivál nagyvadaként emlegetett, Fekete Bárány névre keresztelt csobánkai szénfeketével, melynél kóstolópartnerünk okkal kiáltott fel: ez nem is sör, hanem kávé!
A rendezvény nyitóbeszédén a kormány házi sörfõzéssel kapcsolatos nagy ívû álláspontját is bejelentették - ha az otthoni sörfõzésrõl szóló törvényt valóban megszavazzák, a sörben rejlõ lehetõségeknek már tényleg csak a fantáziánk szabhat gátat.
Bp. VIII., Palotanegyed, október 6-9.
*****
