esemény - Nyitott udvar - közösségi bolhapiac

  • - kyt -
  • 2009. április 30.

Zene

Miután a bukaresti Bulandra színház 2004 márciusában Budapesten vendégszerepelt a Ványa bácsival, turnéjuk következő, távoli állomására csak a darabot vitték tovább, az egyik mellékszereplőt, a kanárit nem. A madarat budapesti tolmácsuknak ajándékozták, aki most kirakta egy asztalra egy ferencvárosi bérház udvarának közepén, így aztán mindenki láthatta az éveit szemlátomást derűsen pörgető jószág lakhelyének kalitkáján a Bulandra feliratot.
Miután a bukaresti Bulandra színház 2004 márciusában Budapesten vendégszerepelt a Ványa bácsival, turnéjuk következõ, távoli állomására csak a darabot vitték tovább, az egyik mellékszereplõt, a kanárit nem. A madarat budapesti tolmácsuknak ajándékozták, aki most kirakta egy asztalra egy ferencvárosi bérház udvarának közepén, így aztán mindenki láthatta az éveit szemlátomást derûsen pörgetõ jószág lakhelyének kalitkáján a Bulandra feliratot. Ez kíváncsiskodásra indított minket, betérõ fontoskodókat, majd a fenti magyarázat birtokában lelkesedhettünk tovább a "Gang Csapat" kezdeményezésen: a bevételbõl bezöldíteni az udvart.

A visszafogott elõzetes hírverés nélkül aligha zarándokolt volna el ennyi kíváncsiskodó a nagycsarnok mögé szombaton délelõtt, de a hangulat tökéletes volt, a lakók könyvet, kristály üvegdugót, valahai amatõr fotósok szívét melengetõ fényképszárítót, ruhadarabokat, saját készítésû süteményt árultak. Körülnézhettünk a lépcsõházakban, az árkádos emeleteken. Varga János cigányzenész (nem házbeli lakos) nótákat, kuplékat húzott, persze mindenki fényképezett, az említett kanári asztala körül pedig az akció egy további szervezõje, a Medence Csoport Bt. által készített "reklámfelület újrahasznosításával készült kültéri bútorokon" lehetett üldögélni szódavíz és kávé társaságában, sõt volt ott egy bontott pezsgõ is, melyet a Narancs félénk riportere egy ideig kedvtelve méregetett, majd mély sóhajjal, ám elégedett szívvel eloldalgott.

Bp. IX., Pipa u. 4., április 25.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.