Zene

A "francia szórakoztató film hagyományai" toposzként éppoly jól hangzik, mint "a franciás könnyedség" - ám a látszat, miszerint ezek olyan nagyon összetartoznának, minimum becsapós, legalábbis felkínálja a rossz utat.

Errefelé még úgy sem jártunk, illetve dehogynem. A helyszínek újak, de a film már egy ideje ugyanaz. A náci múlttal való szembenézés jegyében mostanában már nem a koncentrációs táborok barakkjaiban és a lövészárkok mélyén keresik történeteiket a fiatal német filmesek, hanem a hátország vidékein.

A nyári fesztiváloknak az a nagy előnyük, hogy a kontextusuk - az a valami, ami a produkciókat körülveszi - mindig kiváló. Kezdjük mindjárt az időjárással: nyár van, ugye, ha esik, ha fúj. Folytassuk az infrastruktúrával: jó éttermek mindenütt akadnak.

Mi szüksége lehetett Racine-nak kárpitosszegre? A választ most már talán sohasem tudjuk meg, pedig már-már elérhető közelségben hittük a XVII-XVIII. század fordulójának francia életviszonyait képekben és szövegben egyaránt taglaló kötet egy bizonyos pontján.

Nyolc kis kritika

A brit bálvány lassan negyedszázados pályafutása soha nem váltott ki tömeges érdeklődést Magyarországon.

"Hangosítók, az ének egyáltalán nem szól, a zenéből meg csak a basszust lehet hallani!" - sorakoztak az üzenőfalon az efféle SMS-ek a Volt Fesztivál Pet Shop Boys-koncertje alatt.

A bírósági tárgyalótermek hátsó traktusaiban nemcsak unatkozó nénikét találni szép számmal, hanem forgatókönyvírót is.

Azt alighanem még a savanyú kedélyű gyomorbajosok is elismerik, hogy jó dolog az evésről olvasni. Legyen az egy Krúdy-novella, Brillat-Savarin ínyesbibliája, vagy épp valamely Turós Lukács-alapmű, az ember rendszerint csemcsegő kedvteléssel merül el ebben a megunhatatlan témában.

Valaki feljelentette a jeruzsálemi Jahve-templomot a felettes görög hatóságoknál adóvisszatartásért. A besúgó szerint a zsidók megszámlálhatatlanul sok pénzt rejtegetnek a szent helyen, messze többet, mint amennyit az áldozati költségek indokolnak.

Ismét egy izgalmas nőről szóló monográfiával folytatódik a kiadó eleddig felemásnak, de népszerűnek és fontosnak is mondható életrajz-monográfia sorozata. (A roszszabbak közé sorolható a Jenny Marxról megemlékező munka, és sajnos az is, melynek a csodálatos Lou-Andreas Salome a főszereplője, akitől - hihetetlen - szinte semmi sincs lefordítva magyarra.)

Nyolc kis kritika

Hogy Herbie Hancock pályafutását lépésről lépésre követtem volna, azt korántsem állíthatom. Inkább a kíváncsiság meg a nosztalgia vitt el a koncertjére: mit kezdhetek manapság azzal a pasassal, aki kamaszkoromban olyan sokat jelentett nekem?

Létezik egy nehezen megfogható - és sok vitát kiváltó - kifejezés a popzsurnaliszták szótárában: a "minden idők legjobb lemezei" titulus. A biztos befutók mellett (Beatles, Rolling Stones, Sex Pistols, Clash, Pink Floyd és így tovább) gyakran végez az első tízben egy viszonylag fiatal brit zenekar, a Radiohead '97-es korongja, az OK Computer.