„…mivel tapasztalásból tudom, hogy műveim mily kevés kedvező fogadtatásra találnak, kénytelen voltam velük kapcsolatban valami rendszeres nemtörődömség és reménytelen passzivitás álláspontjára helyezkedni. Ezért (…) mindig kitartottam a mellett a szabály mellett, hogy senkit sem kértem valamely művem előadására; sőt lebeszéltem erről különböző művészeket, akik ilyenféle szándékot mutattak… egyszerűen számolok azzal a ténnyel: hogy Litz úr [sic!] úgyszólván mindenütt szívesen látott vendég, ha a zongora mellett látható… de azt nem nézik el neki, hogy a maga feje szerint gondolkozzék és írjon.”
Így írt az elkeseredett Liszt Ferenc 1865-ben, miután egyre többet foglalkozott zeneszerzéssel, mégis nehezen talált elfogadásra. Kései műveiből Balog József fortepianoestjén is hallunk egy csokorral, de Schubert és Schumann dalai is hallhatók Baráth Emőke énekhangján. Romantikus előadó játszik korhű hangszeren, régizenei specialista énekel romantikus dalokat – különleges koncert lesz (Zeneakadémia, Solti Terem, március 22., fél nyolc). Eközben a szomszédos nagyteremben Ránki Dezső zongorázik a Keller Quartettel: a rendhagyó zongoraötös-formátum elhagyhatatlan remeke, Schubert Pisztrángötöse is elhangzik, majd Sosztakovics és Csajkovszkij egy-egy vonósnégyese (Zeneakadémia, március 22., fél nyolc). Másnap Keller András együttese, a Concerto Budapest zenél a portugál kortárszene-specialista Pedro Amaral vezényletével. A friss Kossuth-nagydíjas Eötvös Péter Szaxofonversenyének ősbemutatójára is sor kerül Seleljo Erzsébet szólójával (Zeneakadémia, március 23., fél nyolc).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
