Koncert

Fekete folt

PJ Harvey

Zene

Életem eddigi legemlékezetesebb starspotting élménye az volt, amikor 2004-ben a londoni Oxford Streeten egyszer csak szembejött velem PJ Harvey, majd két sarokkal odébb valami egészen hihetetlen módon a Pa-Dö-Dő bukkant fel. Harvey-t azóta sem láttam, nagy örömmel töltött el, hogy a művésznő befért az idei Sziget line-upba, csakhogy adódott közben egy komoly probléma.

A 2011-es Balaton Sound-os Portishead- „buli” óta nem voltam olyan koncerten, ami ennyire nem illett az adott helyszínhez, legalábbis nem kellett sok, hogy egyértelmű legyen, hogy a gitárzenéket egyre jobban ignoráló Sziget cirkuszos, vásári csinnadrattája a létező legalkalmatlanabb kulissza egy PJ Harvey-szeánszhoz. Ráadásul fájóan kevesen tekintették meg az eseményt – sokan eleve más színpadot kerestek, azok pedig, akik véletlenül azt olvasták a programfüzetben, hogy DJ Harvey, gyorsan elhagyták a nagyszínpad környékét. Minden bizonnyal a magas jegyár is sok rajongót elriasztott, de valószínű, hogy akik kimentek a Szigetre, ők is szívesebben látták volna a Harvey-t például színházi környezetben, vagy, mondjuk, a Müpában.

Persze akik végignézték a produkciót, így is nagyszerű élménnyel gazdagodhattak. Harvey és kilenctagú együttese – köztük az állandó alkotótárs John Parishsel, a csak névrokon egykori Bad Seeds-alapemberrel, Mick Harvey-val, a Queen Of The Stone Age-et is megjárt Alain Johannesszel – katonazenekar módjára masírozott be a színpadra. Mindenki sötét ruhát viselt, eléggé gótikus volt az összkép, de a zenészek remek munkát végeztek, a dalokat hibátlanul játszották el, és PJ Harvey éteri hangja is tökéletesen szólt.

A koncerten a legutóbbi két album (a 2011-es Let England Shake és a tavalyi The Hope Six Demolition Project) dalai domináltak, de a visszafogott 2007-es White Chalk ugyanúgy remekül passzolt az összeállításba, mint a kihagyhatatlan Down by the Water (1995) vagy a 50ft Queenie ’93-ból. Ami a hangszereket illeti, az autoharp otthon maradt, PJ Harvey csak szaxofonon játszott, de a legemlékezetesebb zenei eszköznek egyértelműen Alain Johannes négyszögletű, „szivardoboz” gitárja bizonyult. Zavarba ejtő volt, hogy a művésznő először a 70. perc körül szólt a közönséghez: egy rövidke köszönést követően bemutatta az együttes tagjait. Egyikük sem mosolygott. Mintha ők is érezték volna, más bolygóra keveredtek.

Sziget, Dan Panaitescu Nagyszínpad, augusztus 11.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.