mi a kotta?

Fényes elszigeteltség

  • mi a kotta
  • 2020. június 7.

Zene

„A színpad az emberiséget képviselte. Jobboldalt erős, fiatal embe­rek virágot szedtek, mialatt egy háromszáz éves nő tébolyultan táncolt. A színpad bal szélén egy öregember tanulmányozta a csillagokat, miközben itt-ott áldozatot mutattak be a fény istenének. Ezt a közönség gyomra már nem vette be. Azonnal kifütyülték a darabot. Néhány nappal ezelőtt talán még tapsoltak volna. Az oroszok, akik nem nagyon ismerik annak az országnak az illemét és szokásait, ahol éppen vannak, nem tudták, hogy a franciák, ha ostobaságuk a mélypontjára ér, gátlástalanul tiltakoznak.” Így számolt be 1913. május 30-án a Le Figaro arról a viharos lefolyású ősbemutatóról, amelyre előző este a párizsi Théâtre des Champs Elysées-ben került sor. A zene- és tánctörténet tán legnevezetesebb 20. századi nézőtéri botrányát Stravinsky Tavaszi áldozata, valamint az arra készült Nyizsinszkij-koreográfia váltotta ki, jóllehet, a közönség soraiban – Debussyhez, Marcel Duchamp-hoz és Coco Chanelhez hasonlóan – jelen lévő Maurice Ravel már ekkor teli torokból egyre azt kiabálta, hogy „zseniális”.

A történelem Ravelt, no meg persze Stravinskyt igazolta, és ha erről a jelen körülmények között újfent meggyőződnénk, úgy a Londoni Szimfonikus Zenekar különleges lehetőséget kínál. Az együttes oldalán (play.lso.
co.uk) ugyanis ott lelhetjük a mű 2015-ös, Simon Rattle által vezényelt előadásának felvételét, méghozzá egyidejűleg négy különböző kameraállás képével. Ugyanitt más koncertek is hasonlóan változatos perspektívákból tárulhatnak elénk: így a fentebb már emlegetett Ravel Boleróját Valerij Gergijev, míg Sosztakovics V. szimfóniáját Michael Tilson Thomas vezérletével mutatja ily módon az osztott képernyő. Nem mellesleg a zenekar YouTube-csatornájára minden kedden és vasárnap kikerül egy-egy újabb hangverseny a digitális spájzból.

Maradjunk is ezúttal Londonnál, hogy a mostani (legkevésbé sem fényes) elszigeteltségünkben végigkattintgassuk a splendid isolation hajdani székvárosa által fölkínált lehetőségeket. Merthogy kiköthetünk akár a Philharmonia Zenekar site-ján is (philharmonia.co.uk), mondjuk Mahler 3. szimfóniájának nagyszerű, Esa-Pekka Salonen által dirigált felvételét kiválasztva napi betevő gyanánt. Heti két koncertet azután Antonio Pappano együttese, a Londoni Filharmonikus Zenekar is közzétesz az oldalán (lpo.org.uk). És még mindig van tovább, hiszen Royal Albert Home nevezet alatt a Royal Albert Hall (royalalberthall.com), de éppígy a Southbank Centre (southbankcentre.co.uk) is ugyancsak adakozóan porciózza számunkra az archívumát.

No, és végezetül semmiképpen se feledkezzünk meg a Royal Opera House, vagyis a Covent Garden YouTube-csatornájáról sem, elvégre oda is szép rendben érkeznek az újabb és újabb opera- meg balettelőadások. Amikor e sorokat írjuk, például még szerencsésen újranézhető egy egészen pompás Così fan tutte 2010-ből. Valamint egy igazi angol különlegesség: Benjamin Britten 1953-as operája, a Gloriana (képünkön) is, amelyet a szerző egy új Erzsébet-kor hajnalán a „szűz királynő”, I. Erzsébet dicsőséges érájára visszatekintve komponált.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.