mi a kotta?

Fényes elszigeteltség

  • mi a kotta
  • 2020. június 7.

Zene

„A színpad az emberiséget képviselte. Jobboldalt erős, fiatal embe­rek virágot szedtek, mialatt egy háromszáz éves nő tébolyultan táncolt. A színpad bal szélén egy öregember tanulmányozta a csillagokat, miközben itt-ott áldozatot mutattak be a fény istenének. Ezt a közönség gyomra már nem vette be. Azonnal kifütyülték a darabot. Néhány nappal ezelőtt talán még tapsoltak volna. Az oroszok, akik nem nagyon ismerik annak az országnak az illemét és szokásait, ahol éppen vannak, nem tudták, hogy a franciák, ha ostobaságuk a mélypontjára ér, gátlástalanul tiltakoznak.” Így számolt be 1913. május 30-án a Le Figaro arról a viharos lefolyású ősbemutatóról, amelyre előző este a párizsi Théâtre des Champs Elysées-ben került sor. A zene- és tánctörténet tán legnevezetesebb 20. századi nézőtéri botrányát Stravinsky Tavaszi áldozata, valamint az arra készült Nyizsinszkij-koreográfia váltotta ki, jóllehet, a közönség soraiban – Debussyhez, Marcel Duchamp-hoz és Coco Chanelhez hasonlóan – jelen lévő Maurice Ravel már ekkor teli torokból egyre azt kiabálta, hogy „zseniális”.

A történelem Ravelt, no meg persze Stravinskyt igazolta, és ha erről a jelen körülmények között újfent meggyőződnénk, úgy a Londoni Szimfonikus Zenekar különleges lehetőséget kínál. Az együttes oldalán (play.lso.
co.uk) ugyanis ott lelhetjük a mű 2015-ös, Simon Rattle által vezényelt előadásának felvételét, méghozzá egyidejűleg négy különböző kameraállás képével. Ugyanitt más koncertek is hasonlóan változatos perspektívákból tárulhatnak elénk: így a fentebb már emlegetett Ravel Boleróját Valerij Gergijev, míg Sosztakovics V. szimfóniáját Michael Tilson Thomas vezérletével mutatja ily módon az osztott képernyő. Nem mellesleg a zenekar YouTube-csatornájára minden kedden és vasárnap kikerül egy-egy újabb hangverseny a digitális spájzból.

Maradjunk is ezúttal Londonnál, hogy a mostani (legkevésbé sem fényes) elszigeteltségünkben végigkattintgassuk a splendid isolation hajdani székvárosa által fölkínált lehetőségeket. Merthogy kiköthetünk akár a Philharmonia Zenekar site-ján is (philharmonia.co.uk), mondjuk Mahler 3. szimfóniájának nagyszerű, Esa-Pekka Salonen által dirigált felvételét kiválasztva napi betevő gyanánt. Heti két koncertet azután Antonio Pappano együttese, a Londoni Filharmonikus Zenekar is közzétesz az oldalán (lpo.org.uk). És még mindig van tovább, hiszen Royal Albert Home nevezet alatt a Royal Albert Hall (royalalberthall.com), de éppígy a Southbank Centre (southbankcentre.co.uk) is ugyancsak adakozóan porciózza számunkra az archívumát.

No, és végezetül semmiképpen se feledkezzünk meg a Royal Opera House, vagyis a Covent Garden YouTube-csatornájáról sem, elvégre oda is szép rendben érkeznek az újabb és újabb opera- meg balettelőadások. Amikor e sorokat írjuk, például még szerencsésen újranézhető egy egészen pompás Così fan tutte 2010-ből. Valamint egy igazi angol különlegesség: Benjamin Britten 1953-as operája, a Gloriana (képünkön) is, amelyet a szerző egy új Erzsébet-kor hajnalán a „szűz királynő”, I. Erzsébet dicsőséges érájára visszatekintve komponált.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."