Lemez

Fever Ray: Plunge

  • - minek -
  • 2017. december 30.

Zene

Karin Dreijert alapvetően a The Knife svéd testvérduó jellegzetes énekhangjaként ismertük meg, de ők 2013-ban, a remek Shaking the Habitual című lemez turnéját követően feloszlottak. Egy korábbi hiátus alkalmával jelent meg Karin első szólóanyaga: a 2009-es, egyszerre kifinomultan formált és lüktető tánczenével telített Fever Ray akkor joggal aratott átütő sikert. Az énekesnő bő nyolc év után jelentkezett második lemezével, ami ismét a legjobbak közé repíti – ha eddig lettek volna kétségeink alkotói erejét és tehetségét illetően. A Plunge először is a jól kifundált, hol horzsolóan szikár, hol melankolikusan kattogó, néhol meg játékosan puttyogó elektronikus zenei alapok lemeze. Szinte minden számban más producer segítségével varázsolja elénk a változatos ritmikákat és zömmel gépeken szőtt zenei textúrákat. Hogy a két végletet említsük, a portugál Nídiával összerakott IDK About You a legfrissebb 150 bpm-es lisszaboni batida ritmusokra pörget, míg a To the Moon and Back egy zárójelbe is alig tett szintipop dal, amelyben a látszólag könnyed tónus erős kontrasztban áll a szókimondóan erotikus mondanivalóval. Merthogy Karin Dreijer nem csupán a dalok rafinált kompozíciója, de a szövegek felkavaró érzékisége, elemi indulata és ettől korántsem függetlenül erős politikuma révén is merész gesztusokat tesz. És a befogadó csak hálát rebeghet a majd tucatnyi, hol lassan perzselő, hol a dobhártyánkba robbanó szerzeményért.

Rabid/[PIAS] 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.