"A kritika, a műtörténelem ítéletének aktái Mozart e sok tekintetben páratlan genialitású műve felett már rég be vannak fejezve. Hetvennégy év múlt el azóta, hogy e dalmű megszületett, s általános sensatiot idézett elő a műértő körökben. Azóta sok minden megváltozott. A zenészeti ízlés, a dalműi irány is óriási átalakulásokon ment keresztül, s ma már, akarva, nem akarva, el kell ismernünk, hogy e dalmű - minden eredetisége s zenészeti tekintetben kétségkívül bámulatos szerkezete mellett is - csak hagyományos nimbusa és a zeneművészet további fejlődésére véghetetlenül behatott akkori álláspontjánál fogva gyakorolhat a mai műízlésre mélyebb benyomást." 1870-ben ezekkel a leereszkedő és távolságtartó szavakkal nyilvánította passzénak a Zenészeti Lapok műbírálója a Figaro házasságát. Nos, a Zenészeti Lapok hat évvel később befulladt, míg a Figarót, ugye, máig nézzük és hallgatjuk: e héten éppenséggel kétszer is, hála Fischer Iván és a Fesztiválzenekar produkcióinak. A hármas sorozat második és harmadik alkalma (Nemzeti Hangversenyterem, február 15. és 17., hét óra), ha tetszik, Figaro második és harmadik házassága esik e napokra, a címszerepben a remek Hanno Müller-Brachmann basszbaritonnal, aki nem is olyan régen Amfortast énekelt ugyanitt, a Budapesti Wagner-napok Parsifaljában.
"Itt ugyanis semmi másról nem beszélnek, csak a Figaróról, nem játszanak, nem fújnak, nem énekelnek és nem fütyülnek mást, mint a Figarót, nem néznek más operát, mint a Figarót és örökké csak a Figarót; kétségkívül óriási megtiszteltetés számomra." Ezt a levelet Prágából írta a fellelkesült Mozart, aki a bécsi bemutató után nem sokkal már a cseh székvárosban mutatta be a Figaro házasságát. 1787. január 17-én maga vezényelte itt vígoperáját, míg két nappal később azt a D-dúr szimfóniáját mutatta be a közönségnek, amelyet ma Prágai melléknéven ismerünk. E szimfónia is elhangzik majd az MR Szimfonikusok esedékes Mozart-Mahler-programján, ahol Vajda Gergely vezényletével és Váradi Zita énekszavával egy hangversenyária vezeti majd fel e népszerű művet (Nemzeti Hangversenyterem, február 18., fél nyolc). A bájos Un moto di gioia lesz ez az ária, amely 1789 augusztusából való, vagyis nagyjából akkorról, amikor a francia nemzetgyűlés pillanatok leforgása alatt (augusztus 4. - "a csodák éjszakája") eltörölte mindazon feudális kiváltságokat, amelyek ellen pár évvel korábban Beaumarchais komédiája íródott.
Az "budai Danubia Zenekar szombati matinéján (Nemzeti Színház, február 16., tizenegy óra), majd még ugyanaznap az "budai Társaskör Mozart klub elnevezésű két eseményén (február 16., fél három és fél négy) is többé-kevésbé váltig Mozart körül őgyelgünk majd, ám az este már az évfordulós Giuseppe Verdié lesz. Merthogy a Met HD-közvetítése egy ugyancsak küzdelmes sorsú, már-már forradalmi és sokszor elparentált Verdi-operát, a Rigolettót vetíti elénk: a már megszokott nemzetközi első osztály énekeseinek részvételével, s Gilda szerepében éppenséggel a csodás szőke dívával, Diana Damrauval (Fesztivál Színház, február 16., hét óra).
