film - 3 MAJOM

  • - kg -
  • 2011. február 10.

Zene

Vannak a közértből, és vannak a Cannes-ból ismert kisemberek. Utóbbiaknak kicsit mélyebb a nézésük, ritkásabb a szavuk járása és súlyosabb a léptük, helyüket pedig rendre a város peremén jelölik ki a filmesek; szegények innen bumliznak be az életvidám centrumokba.
Így tesznek Nuri Bilge Ceylan (Cannes: legjobb rendező, 2008) filmjének szereplői is, azzal a felszabadító különbséggel, hogy nekik nem kell várniuk a pofont, azért már a film elején helybe mennek. A politikus elgázolt valakit, de az otthonában riasztott sofőr - meglett, bajuszos ember - vállalja, hogy elviszi a balhét. Viharos az este, vészjóslón pislákol a boszporuszi világítótorony, Isztambulban valami készül: választások, igen, meg egy család szétesése. Előbbiről a tévéből értesülünk, utóbbit hosszan mutatja a szépre és nehézre érzékeny kamera. Nehezednek a léptek, mélyülnek a nézések, a légzések nyugalmát mind nagyobb vétkek zavarják meg, és a hőmérséklet is egyre emelkedik. Még le sem csengett az egyik, máris újabb vihar készül. A török filmrendező ebben nagy, a viharok közti csendekhez választ képkeretezőért kiáltó beállításokat. Micsoda képek, micsoda indulatok, micsoda beszédes elhallgatások! Túlzott beszédességgel aligha vádolhatók Nuri Bilge Ceylan filmjének szereplői, a 3 majom mégis túlbeszélt film; ott az a meglett, bajuszos sofőr az elején - az arcára van írva, csupa nagybetűvel, hogy elveszett ember, szereposztási öngól egy ilyen ábrázattal indítani. A többi már csak papírforma, a lelki lakberendezés és a művészi képkeretezés díjat érdemlő, szép példája.

A Mozinet bemutatója

és fél

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.