Film - Álmaimban Amerika - Cristian Nemescu: California Dreamin'

  • - kg -
  • 2010. január 7.

Zene

1999-et írunk. Kosovóban háború dúl, a román tévében az Esmeralda. A két dúlás közül az utóbbi tartja nagyobb izgalomban Capalnitüa ivarérett gimnazistáit - a gazzal gazdagon felvert romániai település diáksága spanyoltudását szaporítja a szappanopera segítségével. Az angol mint világnyelv megkerülhetetlenségéről hamarosan ők is értesülnek, ámbár nem a tévéből, hanem a helyi vasútállomás felől: Szerbiába tartó amerikai NATO-egység gördül be az állomásra, s gördülne tovább is, ha az állomásfőnök hirtelen támadt törvénytisztelete (a szállítmányt képező radarlokátornak nincsenek ki a papírjai) el nem napolná a továbbállást.

1999-et írunk. Kosovóban háború dúl, a román tévében az Esmeralda. A két dúlás közül az utóbbi tartja nagyobb izgalomban Capalnitüa ivarérett gimnazistáit - a gazzal gazdagon felvert romániai település diáksága spanyoltudását szaporítja a szappanopera segítségével. Az angol mint világnyelv megkerülhetetlenségéről hamarosan ők is értesülnek, ámbár nem a tévéből, hanem a helyi vasútállomás felől: Szerbiába tartó amerikai NATO-egység gördül be az állomásra, s gördülne tovább is, ha az állomásfőnök hirtelen támadt törvénytisztelete (a szállítmányt képező radarlokátornak nincsenek ki a papírjai) el nem napolná a továbbállást. Nem kell ahhoz román faluvégen rekedt amerikai lokátornak lenni, hogy tudjuk; a fejlett Nyugat és a gazos Kelet véletlen találkozása rendszerint szolid lincshangulatba vagy az egymást ferde pillantásokkal méregető népek baráti váll-lapogatásába szokott torkollni. Ismerve a jelenleg is győzelmi köreit futó román új hullám kisrealista hajlandóságait, van egy fogadásunk, hogy filmünk akkor sem esett volna a mulatós-ölős végletekbe, ha rendezője eljut az utómunkák végére, de nem jutott: Cristian Nemescu autóbalesetben hunyt el a munkák finisében. A fesztiválokra zavart befejezetlen változat többféle végkifejlet felé is teszi a szépet, egyes dolgokat kétszer mond el, másokat pedig csak felerészt, de az épület így is áll, ha a vakolás el is maradt. Nemescu filmje az új hullámos átlaghoz képest kifejezetten túlmozgásos produkció, ám legjobb pillanatai épp azok, melyek a közös iskola eszményeihez igazodnak. Ahhoz a helyi lapok kis híreiből s híradói töltelék anyagokból építkező valóságábrázoláshoz, mely nem ismer szebbet a mintegy mellékes megfigyeléseknél. Mondjuk egy töltöttkáposzta-főzés anti-szindbádi részleteinél vagy egy önfiókjába csináló minisztériumi faxmasina látványánál, amiben minden benne van, amit a filmnyelv fejletlenebb művelői komplett kisfilmekben szoktak megfogalmazni a bürokráciáról. Ellenben az amerikai katonák és a helybéliek körei a tisztes papírformát hozzák: az elvágyó csajok az uniformisok árnyékára is rávetődnek, a pályaudvaron spontán foci alakul, a nép pedig ügybuzgón hajbókol az amcsik előtt. Egyedül a pályaudvar ura, a helyi kiskirály nem hajbókol, ő egyenesebb tartással korrupt, nem úgy, mint a polgármester, aki hajlottságát hajlongással is tetézi. Kimosdott funkcikban és konszolidált erőszaktevőkben a román film ma az egész volt KGST-t veri.

Forgalmazza a Mozinet

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.