film - AZ AMERIKAI

  • Koncz Linda
  • 2010. október 28.

Zene

Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendező - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstől lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Első kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életéről dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman című regényéből készült. Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos.
Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendezõ - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstõl lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Elsõ kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életérõl dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman címû regényébõl készült.

Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos. Skandináviából menekülve egy kis olasz faluban húzódik meg, s várja a következõ küldetést. Nem sokat beszél, és semmit sem árul el magáról, csak annyit tudunk, hogy amerikai, de az nagyon... A faluban csak L'Americanónak nevezik, a kávézóban Americanót kér, és a háttérben többször is felcsendül az "Americano, Americano" címû sláger... Diszkrét úriember, aki ért a fegyverek és a nõk nyelvén. Bár tudja, nem bízhat senkiben...

Olyan õ, mint egy magányos szamuráj, ki a megbékélés, a megtisztulás útján jár. A film közben csendesen hemzseg a vaskos szimbólumoktól. Ugyanakkor nehéz mûfajba sorolni: Bourne-rejtély-szerû alaptörténet az Erõszakik szomorkás hangulatában (de a humora nélkül), a Szellemíró ütemében, és Alain Delon szamurájának klasszikus krimikarakterével, érzékletes, fényképszerû beállításokkal. Izgalmas arany, piros fényekkel - épp az unalom határán (belül). Túl kicentizett összetevõk és hiányzó természetesség. A mozi után a történet helyett csak a színek és a fények maradnak meg; de mit ér egy krimi az esztétikum fogságában?

A Palace Pictures bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.