film - AZ AMERIKAI

  • Koncz Linda
  • 2010. október 28.

Zene

Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendező - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstől lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Első kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életéről dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman című regényéből készült. Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos.
Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendezõ - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstõl lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Elsõ kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életérõl dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman címû regényébõl készült.

Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos. Skandináviából menekülve egy kis olasz faluban húzódik meg, s várja a következõ küldetést. Nem sokat beszél, és semmit sem árul el magáról, csak annyit tudunk, hogy amerikai, de az nagyon... A faluban csak L'Americanónak nevezik, a kávézóban Americanót kér, és a háttérben többször is felcsendül az "Americano, Americano" címû sláger... Diszkrét úriember, aki ért a fegyverek és a nõk nyelvén. Bár tudja, nem bízhat senkiben...

Olyan õ, mint egy magányos szamuráj, ki a megbékélés, a megtisztulás útján jár. A film közben csendesen hemzseg a vaskos szimbólumoktól. Ugyanakkor nehéz mûfajba sorolni: Bourne-rejtély-szerû alaptörténet az Erõszakik szomorkás hangulatában (de a humora nélkül), a Szellemíró ütemében, és Alain Delon szamurájának klasszikus krimikarakterével, érzékletes, fényképszerû beállításokkal. Izgalmas arany, piros fényekkel - épp az unalom határán (belül). Túl kicentizett összetevõk és hiányzó természetesség. A mozi után a történet helyett csak a színek és a fények maradnak meg; de mit ér egy krimi az esztétikum fogságában?

A Palace Pictures bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.