film - AZ AMERIKAI

  • Koncz Linda
  • 2010. október 28.

Zene

Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendező - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstől lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Első kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életéről dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman című regényéből készült. Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos.
Anton Corbijn holland fotográfus-filmrendezõ - a múlt század végi vizuális kultúra fenegyereke - a fényképezéstõl lemezborítókon, videoklipeken és koncertfilmeken keresztül érkezett a játékfilmrendezéshez. Elsõ kísérletét, a Controlt - mely a Joy Division frontemberének szomorú életérõl dalolt - 2008-ban mutatták be a hazai mozik, a második, Az amerikai pedig Martin Booth A Very Private Gentleman címû regényébõl készült.

Jack (George Clooney) fényképésznek adja ki magát, persze bérgyilkos. Skandináviából menekülve egy kis olasz faluban húzódik meg, s várja a következõ küldetést. Nem sokat beszél, és semmit sem árul el magáról, csak annyit tudunk, hogy amerikai, de az nagyon... A faluban csak L'Americanónak nevezik, a kávézóban Americanót kér, és a háttérben többször is felcsendül az "Americano, Americano" címû sláger... Diszkrét úriember, aki ért a fegyverek és a nõk nyelvén. Bár tudja, nem bízhat senkiben...

Olyan õ, mint egy magányos szamuráj, ki a megbékélés, a megtisztulás útján jár. A film közben csendesen hemzseg a vaskos szimbólumoktól. Ugyanakkor nehéz mûfajba sorolni: Bourne-rejtély-szerû alaptörténet az Erõszakik szomorkás hangulatában (de a humora nélkül), a Szellemíró ütemében, és Alain Delon szamurájának klasszikus krimikarakterével, érzékletes, fényképszerû beállításokkal. Izgalmas arany, piros fényekkel - épp az unalom határán (belül). Túl kicentizett összetevõk és hiányzó természetesség. A mozi után a történet helyett csak a színek és a fények maradnak meg; de mit ér egy krimi az esztétikum fogságában?

A Palace Pictures bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.