Film - Báj nélkül - Anne Fetcher: Nász-ajánlat

  • - ts -
  • 2009. június 25.

Zene

Száz év elmúltával be kell ismerni, a szerepkörváltás most már mindörökké megmarad színházi fogalomnak, a moziban teljességgel elképzelhetetlen. Ugyanakkor roppant kényes. Ha az 1993-as keltezésű Nyom nélkülre kevesen is emlékeznek, különben is már az elején elrabolják benne - nota bene: Kiefer Sutherland oldaláról; ő sem volt akkor még Jack Bauer - Sandra Bullockot, de az egy évvel későbbi Féktelenül biztos megvan. A színésznő fő fegyvere kétségkívül a báj volt. A fiatalosan grimaszolós, épp csak árnyalatnyira szabálytalan szépség, az elragadó lendület. Mindez tökéletesen elegendő is egy szerepkör jogos betöltéséhez. Ám

Száz év elmúltával be kell ismerni, a szerepkörváltás most már mindörökké megmarad színházi fogalomnak, a moziban teljességgel elképzelhetetlen. Ugyanakkor roppant kényes. Ha az 1993-as keltezésű Nyom nélkülre kevesen is emlékeznek, különben is már az elején elrabolják benne - nota bene: Kiefer Sutherland oldaláról; ő sem volt akkor még Jack Bauer - Sandra Bullockot, de az egy évvel későbbi Féktelenül biztos megvan. A színésznő fő fegyvere kétségkívül a báj volt. A fiatalosan grimaszolós, épp csak árnyalatnyira szabálytalan szépség, az elragadó lendület. Mindez tökéletesen elegendő is egy szerepkör jogos betöltéséhez. Ám ez a szerepkör nem korhatár nélküli. A kívánatos, vad fruskát egy idő után nem lehet hitelesen eljátszani - semmiféle külső segítséggel. Akkor sem, ha a korszerű szépségipar kiteszi a lelkét. Akkor sem, ha szakemberek célirányosan írnak forgatókönyvet a művészre. Sandra Bullock pedig épp ezeket választotta, vagy ezekbe kényszerült bele, az általunk (az túlzás, hogy rajongói, de minimum őszinte hívei) elvárt szerepkörváltás helyett.

Egy erős negyvenes fene vonzó is lehet, egy magát kora harmincasnak mutató negyvenes viszont ciki - a moziban soha sincs tökéletes illúzió.

S van pár dolog, ami a Nász-ajánlatban a főszereplőnél is kínosabb, például a második főszereplő, Alaszka. A romantikus komédiák ibuszos kihangosítása vonzó lehetőség, szerelem szép vidékeken, erdőn, mezőn, virágok illatában, madarak füttye alatt, mi is kéne még? Ám e film már a New York-i szekvenciáiban oly szemérmetlenül alkalmazza a blue box vagy a green screen vagy a valami egyéb színről elnevezett technológiát, ami utoljára Alfred Hitchcocknak állt jól (neki se mindig, pedig ő sem ismert mértéket), amikor a műteremben valami zöld háttér előtt ügyeskednek a szereplők, nekünk meg azt kéne hinni, hogy az utcán vannak, esetleg tónál. Alaszka persze még így is hozza az Ibusz-minimumot, van például egy jelenet, amiben úgy telik el az éjszaka, hogy a Nap vízszintes irányban átdzsal a horizonton - ez a legjobb a filmben, pedig gyorsítva adják.

S az tetézi mindezt, hogy a szakemberek, a forgatókönyvírók is fércmunkát végeztek, a Nász-ajánlaton nem - vagy csak elvétve - lehet nevetni, s egyáltalán nem érdemes azon izgulni, hogy egybekelnek-e az erre kijelöltek. Nagyon gyenge az egész.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.