Film - Báj nélkül - Anne Fetcher: Nász-ajánlat

  • - ts -
  • 2009. június 25.

Zene

Száz év elmúltával be kell ismerni, a szerepkörváltás most már mindörökké megmarad színházi fogalomnak, a moziban teljességgel elképzelhetetlen. Ugyanakkor roppant kényes. Ha az 1993-as keltezésű Nyom nélkülre kevesen is emlékeznek, különben is már az elején elrabolják benne - nota bene: Kiefer Sutherland oldaláról; ő sem volt akkor még Jack Bauer - Sandra Bullockot, de az egy évvel későbbi Féktelenül biztos megvan. A színésznő fő fegyvere kétségkívül a báj volt. A fiatalosan grimaszolós, épp csak árnyalatnyira szabálytalan szépség, az elragadó lendület. Mindez tökéletesen elegendő is egy szerepkör jogos betöltéséhez. Ám

Száz év elmúltával be kell ismerni, a szerepkörváltás most már mindörökké megmarad színházi fogalomnak, a moziban teljességgel elképzelhetetlen. Ugyanakkor roppant kényes. Ha az 1993-as keltezésű Nyom nélkülre kevesen is emlékeznek, különben is már az elején elrabolják benne - nota bene: Kiefer Sutherland oldaláról; ő sem volt akkor még Jack Bauer - Sandra Bullockot, de az egy évvel későbbi Féktelenül biztos megvan. A színésznő fő fegyvere kétségkívül a báj volt. A fiatalosan grimaszolós, épp csak árnyalatnyira szabálytalan szépség, az elragadó lendület. Mindez tökéletesen elegendő is egy szerepkör jogos betöltéséhez. Ám ez a szerepkör nem korhatár nélküli. A kívánatos, vad fruskát egy idő után nem lehet hitelesen eljátszani - semmiféle külső segítséggel. Akkor sem, ha a korszerű szépségipar kiteszi a lelkét. Akkor sem, ha szakemberek célirányosan írnak forgatókönyvet a művészre. Sandra Bullock pedig épp ezeket választotta, vagy ezekbe kényszerült bele, az általunk (az túlzás, hogy rajongói, de minimum őszinte hívei) elvárt szerepkörváltás helyett.

Egy erős negyvenes fene vonzó is lehet, egy magát kora harmincasnak mutató negyvenes viszont ciki - a moziban soha sincs tökéletes illúzió.

S van pár dolog, ami a Nász-ajánlatban a főszereplőnél is kínosabb, például a második főszereplő, Alaszka. A romantikus komédiák ibuszos kihangosítása vonzó lehetőség, szerelem szép vidékeken, erdőn, mezőn, virágok illatában, madarak füttye alatt, mi is kéne még? Ám e film már a New York-i szekvenciáiban oly szemérmetlenül alkalmazza a blue box vagy a green screen vagy a valami egyéb színről elnevezett technológiát, ami utoljára Alfred Hitchcocknak állt jól (neki se mindig, pedig ő sem ismert mértéket), amikor a műteremben valami zöld háttér előtt ügyeskednek a szereplők, nekünk meg azt kéne hinni, hogy az utcán vannak, esetleg tónál. Alaszka persze még így is hozza az Ibusz-minimumot, van például egy jelenet, amiben úgy telik el az éjszaka, hogy a Nap vízszintes irányban átdzsal a horizonton - ez a legjobb a filmben, pedig gyorsítva adják.

S az tetézi mindezt, hogy a szakemberek, a forgatókönyvírók is fércmunkát végeztek, a Nász-ajánlaton nem - vagy csak elvétve - lehet nevetni, s egyáltalán nem érdemes azon izgulni, hogy egybekelnek-e az erre kijelöltek. Nagyon gyenge az egész.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.