Harry ugyan nem jól menő építész, mégsem értjük, hogyan került a prolik és kétes elemek közé egy lepattant tanácsi lakótelepen, melyet kölyökbandák tartanak rettegésben (a lebontásra ítélt, London szégyene Aylesbury Estates volt a forgatás helyszíne Walworthben). Mintha egy magyar katonatiszt a Dzsumbujban lakna, lévén Harry egykori tengerészgyalogos, aki észak-írországi állomáshelyén végzett kitüntetésekkel honorált, de nem részletezett különleges feladatokat. Előbb szeretett feleségét veszíti el, aki hosszú betegség után meghal a kórházban, majd egyetlen barátját és sakkpartnerét, akit addig terrorizálnak az elvetemült ifjak, míg rájuk nem megy egy első világháborús rozsdás szuronnyal, ők pedig "jogos önvédelemből" agyonverik. Ekkor kapcsol át Harry bosszúálló üzemmódra, és hadd hulljon a férgese.
A mészárszék érdektelen, nem mondhatni, hogy a címszereplőnek drukkolva alig várjuk a következő bűnöző - szánalmas, ostoba kölykök és nagyon gonosz, nagyon ocsmány drogdílerek, csupa kétdimenziós figura - kivégzését, mert nem könnyű eltekintenünk attól, hogy egy szál nyomozó (Emily Mortimer) kivételével itt senki nem gondolkozik, a főhőst és az alkotókat is beleértve. Hogy a pályakezdő Daniel Barber nem teljesen reménytelen, arról egyetlen jelenet, egy gettóbeli zavargás és rendőrattak megrendezése árulkodik csupán.
A Vertigo Média bemutatója
