Kiállítás - Véres múlt, jelen, jövő - Esztelen! Meztelen!

  • Kürti Emese
  • 2011. október 6.

Zene

Kántor István Monty Cantsin? Amen! két helyen állít ki Székesfehérváron: a Szent István Király Múzeumban, illetve az Új Magyar Képtár termeiben. Utóbbiban inkább berendezkedett, a hátrahőkölésig telezsúfolta az archívum és az Ecseri piac közötti félúton elhelyezhető tárgyegyüttesével a szobákat, amelyek hangsúlyosan szobákként és kevésbé kiállítóterekként működnek. Ehhez képest minimalista a "főépület" öt videóval betöltött nagyterme, ahol a vérrel fröccsentett fal "védjegye" teremti meg a kapcsolatot a vérszobával, a Vérfürdő-ciklussal és a véres kémcsövekkel. Nincs ugyan preferált útvonal, de én utólag mégis a videóteremben kezdenék, mert van ott egy film, amely nem a botrányokozó, hanem az emigráns Kántorról szól, aki a kommunista rendszerrel inkompatibilis, de benne és általa szocializált kritikus művész típusát képviseli, azokat a privát vagy politikai ellenállókat, akik a hetvenes évek elején-közepén tömegével hagyták el Magyarországot, hogy aztán az itt maradók kánonjából realisztikusan kiessenek. Másrészt a kiállítás azt foglalja össze, hogy annak a brutális és abszurd bürokratikus rendszernek a fogkiverős, demoralizáló mechanizmusai hogyan simulnak bele ennek a rendszernek az agresszív, merkantilista, fasizálódó karakterébe. Kántor nem lát különbséget. Talán mert nincs is.

Kántor István Monty Cantsin? Amen! két helyen állít ki Székesfehérváron: a Szent István Király Múzeumban, illetve az Új Magyar Képtár termeiben. Utóbbiban inkább berendezkedett, a hátrahőkölésig telezsúfolta az archívum és az Ecseri piac közötti félúton elhelyezhető tárgyegyüttesével a szobákat, amelyek hangsúlyosan szobákként és kevésbé kiállítóterekként működnek. Ehhez képest minimalista a "főépület" öt videóval betöltött nagyterme, ahol a vérrel fröccsentett fal "védjegye" teremti meg a kapcsolatot a vérszobával, a Vérfürdő-ciklussal és a véres kémcsövekkel. Nincs ugyan preferált útvonal, de én utólag mégis a videóteremben kezdenék, mert van ott egy film, amely nem a botrányokozó, hanem az emigráns Kántorról szól, aki a kommunista rendszerrel inkompatibilis, de benne és általa szocializált kritikus művész típusát képviseli, azokat a privát vagy politikai ellenállókat, akik a hetvenes évek elején-közepén tömegével hagyták el Magyarországot, hogy aztán az itt maradók kánonjából realisztikusan kiessenek. Másrészt a kiállítás azt foglalja össze, hogy annak a brutális és abszurd bürokratikus rendszernek a fogkiverős, demoralizáló mechanizmusai hogyan simulnak bele ennek a rendszernek az agresszív, merkantilista, fasizálódó karakterébe. Kántor nem lát különbséget. Talán mert nincs is.

A szóban forgó, Haláldal című videofilm a nyolcvanas években készült, amikor Istvan Kantor már Kanadában élt, és látogatóba érkezett szüleihez. Hármójuk közös, dalos performanszában az idős szülők, akik a hetvenes évek közepéig hiába igyekeztek távol tartani fiukat a hatóságokkal való összeütközéstől, együtt éneklik vele a refrént (valahogy így: "az élet szar, a halál szent" stb.), megbékélve azzal, hogy a vallásos nevelés és az esztétizált környezet legfeljebb kontrasztot képezhetett számára. A szövegben jól felismerhető utalás van Kántor alaptapasztalatára, amikor az orvosi egyetemet követően klinikai beteghordóként dolgozott, és ha voltak addig illúziói a testi halhatatlanságot illetően, akkor biztosan szétoszlottak. A film mégis az emigráció nehezen átadható tapasztalatának nonverbális elbeszélése, a személyes életbe és a klasszikus "tékozló fiú"-történetbe átvitt underground-sorsszituáció.

Kántornak azért kellett emigrálnia, mert a kettős, személyes-egzisztenciális, valamint a politikai tiltás egyre inkább a perifériára sodorta. A képtár első termében berendezett otthonszobából a hagyományos művészetet, például a festészetet tisztelő és művelő polgári család képe áll össze, amelynek nehezére eshetett elfogadni a kommunizmusba éppen beleszületett rebellis kettős tudatát, amely korántsem zárta ki a forradalmi hagyományra hivatkozó rendszer percepcióját. (Lenin már a Drazsé Expressz zenekar idején is megjelent a motívumaik között.) A fiókokból Ladik Katalin könyve kandikál ki, a széken, egy XIX. századi, rossz Madonna-festmény alatt Gorkij Anya című könyvét helyezte el, és már ez a három pont is jelzi a kulturális helyzet komplikáltságát. A terem tele van relikviaszerű kacatokkal, bőröndökkel, vasalóval, képkerettel, gyümölcsökkel telepakolt íróasztallal, régi piros tévékészülékekkel, rajtuk hat órára állított vekkerrel, a földön dobozokkal és a neoizmus kutatói pecsétjével hitelesített könyvekkel, a falon pedig Monty Cantsin saját, átfestett plakátjaival. Kántor linearitásellenes szemléletmódja jól megmutatkozik a tárgyak elrendezésében: az örökölt objektumok és a kisajátított, autorizált tárgyak ugyanolyan jelentőségűek, és ugyanabban a múlt-jelen-jövő egyidejűségét hangsúlyozó idődimenzióban léteznek. Még a sarokba állított, jelen politikai viszonylatban nagyon aktuális kereszt-tüntetőtábla is, ahol fölsorolja, mely alkalmi társulatok vehetnék át a kormányzati feladatokat a hazátlan menekülttől az utcasarki kurván keresztül az elmebeteg költőig.

A többi terem ugyanezt a logikát folytatja, a surányi nyaralóházból (Kántor Balatonboglárja) fölépített installáció a hazaírt levelekkel és művészeti tervekkel, tehát a privát lét emlékeivel és a neoizmus nyolcvanas években kitalált mozgalmi szimbólumaival szervesen áll össze. A módszer a dadaizmusban és a fluxusban gyökerezik, de Kántor tevékenységét épp azért fontos ekkora tárgyi dimenzióban látni, mert jelenlétével már a neoavantgárd akcióművészet második generációjának a képviseletét látja el, nyíltabb, dühödtebb, az 1968 előtti időkhöz semmiképp nem kötődő, művészetellenes és intézményellenes potenciállal. Utóbbira a kiállításon az a 2004-es akció látható példaként, amikor a berlini Hamburger Bahnhofban a náci kapcsolatokat "ápoló" Christian Flick gyűjteményének kiállításán, Michael Jackson aranyozott mellszobra közelében tiltakozásul saját vérével fröcskölte le a falat. Ezeknek az akcióknak óriási volt a sajtóvisszhangjuk, nagyobb, mint a kapcsolatművészeti kezdeményezéseknek, de az is igaz, hogy Kántor ugyanolyan autoritásellenes balhés figura, szökevény huligán, mint 1972 környékén volt, amikor a március 15-ei tüntetés után először vitték be a kapitányságra. Akkor állt össze a fejében a két szféra inkompatibilitása.

Műveinek katonai hangneme és viseletbeli stílusa, agresszív, kihívó szexualitása radikálisabb, durvább és öntudatosabb magyarországi elődeinél - talán a szlovén Laibachhoz áll legközelebb, amelynek tiszteletbeli tagja. "A nácizmus és a kapitalizmus gyermekei vagyunk" - jelentették ki magukról többször. Kántor esetében csak az első tagot kell kicserélni.

Új Magyar Képtár, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, november 13-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.