Film - Egyenes beszéd - Goda Krisztina: Kaméleon

Zene

Megvan a második. Ha a film olimpiai szám lenne (Tarr B.-t kérjük a maratoni rajthoz), most Hajdú B. üvöltené, hogy végre, csak összejött a második hollywoodi arany is. Az első - hogy súgjunk a sportkommentátornak - Antal Nimródnak sikerült, az Elhagyott szobánál azonban, minthogy Hollywoodban készült, a megengedettnél nagyobb volt a hátszél, de a Kaméleon esetében nincs vita; ez szőröstül-bőröstül a miénk, filmművészeinktől sokat szenvedett magyaroké.

Megvan a második. Ha a film olimpiai szám lenne (Tarr B.-t kérjük a maratoni rajthoz), most Hajdú B. üvöltené, hogy végre, csak összejött a második hollywoodi arany is. Az első - hogy súgjunk a sportkommentátornak - Antal Nimródnak sikerült, az Elhagyott szobánál azonban, minthogy Hollywoodban készült, a megengedettnél nagyobb volt a hátszél, de a Kaméleon esetében nincs vita; ez szőröstül-bőröstül a miénk, filmművészeinktől sokat szenvedett magyaroké.

Rajtban sosem számítottunk jónak, és ebből Goda Krisztina sem enged. A Kaméleon első percei a rónaság (a Róna utcai filmes tájegységről van szó) előtti tisztelgés jegyében telnek: megilletődöttség az arcokon, túl kerek/túl egész mondatok a világ állásáról és benne hőseink helyéről, azaz semmi rendkívüli, csak a szokvány filmszerűtlenség. Mintha valakivel már megint papírból olvastatnák fel, hogy mi történt az előző részekben: a Nagy Ervin alakította szélhámos mesél intézetis múltjáról, ars poeticájáról, munkamódszereiről, miközben szakmai referenciaként felvillannak csábítási trükkjei is. Hősünk a férfiaktól már keveset remélő, de komoly háztartási megtakarításokkal rendelkező lányok és asszonyok elcsábításában jeleskedik, akiket a közös számla megnyitása pillanatában szokott faképnél hagyni. Cégtársa is akad (Trill Zsolt), ugyancsak intézetis: a közös múlt erős kapocs a fiúk között, a vágyak szintjén azonban csekély az egyetértés. Míg a fehérgalléros csábító szépen akar győzni, majdhogynem művésze az átverésnek, addig a bicskájával játszó lótifuti kiskertre gyűjt, és nem tovább. Mélyebbre a filmesek sem ásnak teremtményeik viszonyrendszerében, s ez alighanem bölcs döntés a részükről. Jól érzik, hogy ennyivel már beindítható az akció: a megfúrandó bankot ezúttal Hámori Gabi adja, az ő szívbéli és egyéb javait nézik ki a fiúk következő célpontjuknak. Õ lenne az utolsó bevetés, ami előtt, amióta csak film a film, mindig így kezdik a sármos gazemberek: "Ígérem, anyu, ha ez megvan, kiszállok." Persze, persze - dörmögi erre Móricka, a dörzsölt mozista, és neki lesz igaza, amikor pedig neki van, azt a suliban úgy hívják: zsánerfilm. A Róna utca ott torkollik a Hollywood Boulevardba, ahol Godáék végre letudják a filmindítás keserves köreit, és nevén nevezik a gyereket: most pedig, szeretett közönségünk, egy szerelmes thriller következik, nem fognak unatkozni! E műfaji coming outtal nagy kő esik le a filmről, mely az elkövetkezőkben, akárhogy is nézzük, tényleg úgy viselkedik, mint ahogy a szerelmes thrillerek szoktak. Nem kezd a valóság felé kacsingatni, hagyja a finomabb lélekrezdüléseket másra. Sztoriban van, a sajátjában, és ott is marad egészen a slusszpoénig. Azzal kéne elintézni, hogy persze, hiszen ez a dolga, de ennyire jól azért nem vagyunk eleresztve önazonos mozgóképekkel. Ezen a tájon, ahol a vígjátékoknak mondott produkciók vicsorgó vérfarkasfilmekre, a komor társadalmi tablók pedig huszáros operettekre szoktak hasonlítani, ez az egyenes filmnyelvi beszéd, melyet a Kaméleon művel, egyelőre a kirívó teljesítmény. Kaméleon, a profi.

A Hungaricom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.