Film - Galambok és más fenevadak - Armando Iannucci: Egy kis gubanc

  • - borz -
  • 2009. szeptember 10.

Zene

Ritka madár, politikai szatíra a vásznon. A briteknél persze népszerű műfaj, gondoljunk csak az Igenis, miniszter úr!, az Igenis, miniszterelnök úr! számos évadig kitartó sikerére és a közvetlen előzménynek tekinthető sorozatra (The Thick of It), vagy akár a Csengetett, Mylord?-ra (ami szintén társadalmi-politikai szatíra, bár nem hivatásos politikusok a szereplői).

Ritka madár, politikai szatíra a vásznon. A briteknél persze népszerű műfaj, gondoljunk csak az Igenis, miniszter úr!, az Igenis, miniszterelnök úr! számos évadig kitartó sikerére és a közvetlen előzménynek tekinthető sorozatra (The Thick of It), vagy akár a Csengetett, Mylord?-ra (ami szintén társadalmi-politikai szatíra, bár nem hivatásos politikusok a szereplői).

Az Egy kis gubanc feladványa valamivel egyszerűbb, mint a "hogyan lopjunk el a 357 kátyú befoltozására szánt pénzből nyolc számjegyű összeget úgy, hogy a kátyúk száma két számjegyűre csökkenjen, és a javítások helyén másfél hónapig ne süllyedjen meg az aszfalt 11 cm-nél mélyebben" feladvány megoldása. A méltán irigyelt nyugati politikusnak csak annyit kell kiötlenie, hogyan indítson háborút a Közel-Keleten. A beavatkozás az amerikai elnök és a brit kormányfő dédelgetett terve, ám sajnos galambokkal vannak körülvéve, hogy olyan zavaró tényezőkről, mint a demokratikus döntéshozatal, a hatalmi ágak megosztása és a szabad sajtó már ne is beszéljünk.

Simon Foster nemzetközi fejlesztési minisztert még az ág is húzza. Nem éles eszéről és pergő nyelvéről híres, amit a galád sajtó rendre kihasznál. Most is csak a harmadik világ megelőzhető betegségeiről nyilatkozik a rádióban, ám a riporter lecsap egy szerencsétlen kifejezésre ("a hasmars elleni háború"), és máris a világpolitikáról kezdik el faggatni, míg azon nem kapja magát, hogy egy újabb szerencsétlen fordulattal előreláthatatlannak nevezi a háborút. Miközben ő arra gondolt, hogy nincs kilátásban, esetleg beláthatatlan következményekkel járna - ha jól sejtjük azt, amit maga sem tud, hiszen Simon nem a szavak embere. Baklövésére már másnap reggel lecsap Malcolm Tucker, a miniszterelnök szürke eminenciása - gyengébbek kedvéért a spin doctor -, akinek legfeljebb az öltönye meg a szerepköre szürke, mely utóbbit a verbális gyorsbaszó verseny összes kategóriájának győzteseként nyerhette el: ő fűzte egy perc alatt a legtöbb négybetűs kötőszót a mondataiba, de ugyanezen szó cifrázásában, a szexuális tartalmú fenyegetésekben és a kacskaringós káromkodásokban is verhetetlennek bizonyulhatott. Ezt a fenevadat teszi ellenségévé a balfék miniszter, ráadásul Amerikában is nem kívánt figyelmet kelt, úgy héja-, mint galambkörökben.

A történet a jelen vagy a közvetlen közelmúlt egy meg nem nevezett évében játszódik, nem tudjuk, hogy hívják az amerikai elnököt vagy a brit miniszterelnököt, s az sem hangzik el, pontosan melyik közel-keleti ország a célpont. Az Egy kis gubanc ilyen értelemben nem mondható kulcsfilmnek, mégis riasztóan életszerű az iraki bevonulásra asszociálnunk. Úgy tűnik, a háborúk már csak olyanok, hogy senki nem akarja őket, legalábbis a nyílt színen, de ha a béke nagy barátai egy obskúrus elnevezésű bizottság ülése után oda nyilatkoznak, hogy mindent meg kell tenni a háború elkerüléséért, szerezzünk be tartós élelmiszereket és/vagy készítsük elő az útlevelünket.

A remek színészek jutalomjátékára (az élen a Tuckert adó Peter Capaldival, a miniszter szerepében Tom Hollanderrel, de James Gandolfini is felvonul mint galamblelkű és farkasétvágyú amerikai tábornok) épülő film nemcsak a kormányzati bürokráciát és a különböző létrafokokon álló, egymást lökve, taposva, hátba szúrva fölfelé törekvő tisztségviselőket figurázza ki, hanem a politika hátsó udvarait is. Szenzációs, ahogy Foster a kültelki választókörzetében eldugult lefolyók ügyében intézkedik, hogy aztán Pronyó Pálék kerti támfala maga alá temesse a világpolitikai karrierjével együtt.

A helyenként bohózatba hajló mozidarabban minden és mindenki megkapja a magáét. Kár, hogy szigorúan az angolszász politikán belül; bár a finálé az ENSZ-közgyűlésen játszódik, a világszervezet működési anomáliáira csak halvány utalások esnek, de nagyon jól el tudnánk képzelni, sőt várva várunk hasonlóan gyilkos szatírákat az EU-bürokráciáról vagy a mi kis k-európai világunkról.

A Cirko Film - Másképp Alapítvány bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”