Ha egy filmben elõkerül egy pisztoly, annak valamikor el is kell sülnie. Ha egy filmben elõkerül egy tál frissen sütött füves süti, annak elõbb-utóbb illetéktelen szájban kell végeznie. Máskülönben minek az egész felhajtás, fõleg ha vígjátékban vagyunk. Az Ilyen az élet márpedig vígjáték, ez abból is látszik, hogy a motoros, baseballsapkás, tehát laza és nemtörõdöm férfi fõhõst gyorsan képen okádja egy édes kis csecsemõ, és az is vígjátékra utal, hogy a nõi fõhõs, ki történetesen épp ellentéte a férfi fõhõsnek, tehát egy élére állított üzletasszony (meg pék és süteményspecialista) nem sokkal ezután összekeni magát egy pelenka friss tartalmával. Csak a miheztartás végett: a férfi és a nõi fõhõst épp a mondott csecsemõ tereli egy fedél alá, mert a gyermek szülei egy autóbalesetben mind meghaltak, végrendeletükben pedig a két fõszereplõt nevezték meg a csöppség gyámjaként. Valahol egy snájdig gyermekorvos is ólálkodik a háttérben mint konfliktusforrás, valószínûleg ez is a vezetékneve, de mi csak Samként ismerjük meg, és néha feltûnnek a vicces szomszédok is: a papucsférj és az anyamedve, a meleg páros meg a buta, de vékony nõ a dagadt, de vicces férjjel. Mire mindenki felvonult, és mindenkire kenõdött valami anyag, vígjátéki vagy szerves, egyetlen reményünk a füves süti marad. És már jön is a gyermekvédelmis kékharisnya, jaj de jó, be fogja kapni, s lesz nagy ramazuri. Hogy bekapja-e vagy sem, azt sajnos nem spoilerezhetjük el, egy kis ideig mindenesetre ez a feszültség fõ forrása, aztán ez is kihuny, és jönnek vissza a szomszédok.
Az InterCom bemutatója
**
