Sokkal fontosabb, hogy a cím nélküli, tavaly megjelent és ingyenesen letölthetõ kislemez után itt a zenekar elsõ igazi albuma, ráadásul egy olyan gyönyörûen kivitelezett CD formájában, ahol a dizájn külön cikket érdemelne. A dalok (szám szerint tizenegy) pedig azt mutatják, hogy az Óriás tökéletesen beérett zenekar: már nem lehet csupán azzal elintézni, hogy aranyos gitárpopzene, noha a slágeresség kétséget kizáróan jelen van a lemezen, gondoljunk csak a szintén kiváló, bábszínházszerû díszletek között játszódó klipet kapott Fát döntenire. Ugyanakkor talán mégsem emlegettem hiába a bevezetõben az Isten Háta Mögöttet, hiszen szövegileg még akkor is egyértelmû a párhuzam, ha az Óriás-dalszövegek jóval kevesebb szürreális képpel operálnak. Zeneileg is van közös nevezõ: az albumot nyitó Az a kellõ hõ riffje négyszer ennyi torzítással az utolsó IHM-re is ráférne (arról nem is beszélve, hogy egy tökéletes Helmet-féle ritmizálással folytatódik a dal), ugyanakkor Egyedi Péter gitárjátéka és éneke már az annabarbis idõkben is annyira védjegyszerû volt, hogy az Óriásban tökéletesen fogja össze az eklektikusnak is nevezhetõ alkotóelemeket, tökéletes ívet adva ennek a kiváló anyagnak.
Szerzõi kiadás, 2008
*****
