Film - Kötött pályán - Ryuhei Kitamura: Éjféli etetés

  • - ts -
  • 2009. április 2.

Zene

A legkorszerűbb történelmi és filmtörténeti munkák átdatálják azt a Magyarországon eddig jobbára a hatvanas-hetvenes évekre tett filmes gyakorlatot, mely úgymond burkoltan fogalmazta meg diktatúraellenes mondandóját. Mondván, az sokkal korábban alakult ki. Már a legvadabb Rákosi-korban, 1951-ben feltalálták a leleményes honi címadók, hogy hogyan lehet előre elárulni a majdani műélvezet minőségét is. A selejt bosszúja Latabár Kálmánnal adja ennek cáfolhatatlan bizonyítékát; megüzenték, kerüljük nagy ívben el a mozit, de mi persze nem hallgattunk rájuk, mert rajongtuk a művészt... - ts -

A legkorszerűbb történelmi és filmtörténeti munkák átdatálják azt a Magyarországon eddig jobbára a hatvanas-hetvenes évekre tett filmes gyakorlatot, mely úgymond burkoltan fogalmazta meg diktatúraellenes mondandóját. Mondván, az sokkal korábban alakult ki. Már a legvadabb Rákosi-korban, 1951-ben feltalálták a leleményes honi címadók, hogy hogyan lehet előre elárulni a majdani műélvezet minőségét is. A selejt bosszúja Latabár Kálmánnal adja ennek cáfolhatatlan bizonyítékát; megüzenték, kerüljük nagy ívben el a mozit, de mi persze nem hallgattunk rájuk, mert rajongtuk a művészt...

E kétségkívül old school hozzáállás szerint jelen horrorunk címe duplán spoileres; egyfelől elmondja, miről szól a film, másfelől pikírt megjegyzésekkel zavarja az órát. Nézzük, hogy!

A horrornál zártabb műfajt még nem hordott hátán e sárteke. Kell bele feltétlenül föld alatti járat, ami e tényt (a klausztrofóbiáig vitt zártságot) rögtön igazolja is. S ott a nő szerepe a korszerű horrorban, mi az? - persze azon túl, hogy előbb-utóbb úgyis felkoncoltatik. Az Éjféli etetés e téren bátor és óvatos egyszerre: úgy változtat a bevált arányokon, hogy az szinte fel sem tűnik, mégis hangsúlyos (mint az '51-es címtechnika, akinek van füle, hallja).

Hogy néz ki az átlag horror? Az ipse meg a csaj mennek kocsival a sztrádán, elkezd köhögni a féltengely, amiért az első kijáratnál le kell hajtani, rövid szédelgés és szállásfoglalás után egyenesen a vérfarkasok vagy egyéb pszichopaták közé (lásd cikkünket a 34-36. oldalon), aztán menekülniük is kell, mert kezdődik a belezés, ha filmben nem szerepelt addig metró, akkor föld alatti járatokon át. Így van ez az Éjféli etetésben is, itt szinte rögtön a metróban kezdünk, két férfi utazik... Az egyikük Vinnie Jones, a másik az áldozat - még soha nem volt fordítva. Az Éjféli etetés nem igyekszik szimbólumok olcsó ködpárájába burkolni történetét, Vinnie egy hentest ad, aki - hihetnők - szabadidős programban abriktolja a viszonylat késői utazóit krómacél potyolójával (forrás: Filmtett). Ugyan később (a végén) kiderül, hogy Jones nem szórakozik, küldetést teljesít, de nem ez a lényeg. Nem is a ráismerés a Gonoszra: nem fogják elhinni, az alkotónak volt orcája ide citálni a Nagyítást (félreértés ne essék, nem szentségtörésről, lerágott csontról beszélünk). A pacák, aki rájön Vinnie ügyködésének természetére, fényképész! Fotózgatja csak úgy a várost, hátha Brooke Shields (nem rí ki, simán viszi a lécet) kiállítja a képeit - az arcom leszakad. Ám a horror lényege, hogy sokáig túlélünk, s eljutunk csak valahogy a hős nőjéig.

Amit a műfaj mezsgyekaróinak leltározásakor mondtunk, hogy "rövid szédelgés", az általában valami veszekedésfélét jelöl, "hogy ha nem kellene anyádat meglátogatni, akkor nem fogy ki ilyen elhagyatott helyen a benzin", ilyesfélét. De ez a csaj nem olyan, ő mintegy az esszenciáját képviseli a horrorok női magatartásmintáinak, agresszív és követelőző, féltékeny és kisebbrendűségi érzésektől zavarodott, egyféle szenvedélyt bír csak elképzelni, az iránta lobogót. Mintha az összes valahai férfifrusztráció benne jelenne meg a pontosan rá mért időben, vagyis annyi perc alatt, amennyit a horrok nagykönyve a "rövid szédelgésre" kalibrál. E rövid időtől néhány forró pillanatra még szexivé is válik, ezek persze véletlenül sem azok, amelyekben szexuális tevékenységet folytat, vagy arra utaló magatartást tanúsít. Hanem, mondjuk, amikor a teendők helyes megválasztására igyekszik rábírni a "párját". Akinek ragaszkodása ettől kellően alulmotivált, ellenben egy füst alatt értelmet nyer az a dühödt elszánása, mellyel Vinnie nyomába veti magát.

A film javára a fentiek (és természetesen Vinnie Jones zsenije, ahogy őrajta áll az öltő ruha, az külön osztálytanulmányt érdemel) mellett még az írható, hogy a végére mindenki pofára esik, és ezalatt nemcsak a szereplők összességére, de az alkotókra, a nézőkre és spoileres cím kiötlőjére is gondolunk. A horror Stephen King utáni generációjának ismert írója, Clive Barker ugyan kétségkívül kottából dolgozott, s azt is tudjuk, hogy a horrornál nincs feszültségmentesebb műfaj, de ha Vinnie Jones utazik a metrón, annak akkor is hangulata van, ha dupla adag egzotikus macsizmóval körítik. Ne felejtsenek el pizzát rendelni mellé. És főként sört, az olyan fiús!

Forgalmazza a Budapest Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.