Film - Nem csíp - Michel Gondry: Zöld darázs

  • - ts -
  • 2011. január 20.

Zene

Az megvan, amikor Bart Simpson dobol? Pedig nagyon vicces;
arról szól a dolog, hogy egy remekműből - Michel Gondry a The White Stripes The Hardest Button To Button című számához készített videoklipjéből - is lehet további csodákat kihozni, és még csak erőlködni sem kell hozzá. Bart halad a dobjával, előbb ki a házukból, aztán végig az utcán, épp úgy, mint a híres klipben. Egyszer csak meglátjuk, hogy a másik utcán közeledik maga a White Stripes, úgy, ahogy ismerjük, csak persze Simpson-fejük van... A karambol elkerülhetetlen. Azt semmiképpen sem állíthatjuk, hogy a valamikor a harmincas években rádiójátékként elindított, majd képregényként fénykorát élő, aztán a hatvanas években tévészériaként még Bruce Leet is csatasorba állító Zöld darázs remekmű lenne, de hát épp az ilyen valahai középfajú közkincsek adhatnak korlátlan lehetőségeket egy invenciózus alkotónak. S e téren nagyon nincsen okunk Michel Gondry portfólióját kétségbe vonni. Azt meg ugye már mondani sem kell, hogy a képregények vászonra applikálásának mióta van s meddig lesz még szezonja (sokáig, füled érjen bokáig). Akkor válik kicsinyt gyanússá a dolog, amikor - az élmény napnál is világosabban igazolja: teljesen feleslegesen - bejátszik korunk újabb masszív trendje, a 3D is. Nem lesz ez már kicsit sok a jóból?

Még ez is kevés. Talán azért, mert a sok csoda kioltja egymást. Vagy inkább azért, mert az utolérhetetlen kliprendezőből felkapott játékfilmalkotóvá előlépett Gondry nem fordított elég gondot arra, hogy filmje - a csinos apróságok olykor tagadhatatlanul szellemes ötletein túl - elszakadjon a különböző hendikepekkel, de kétségtelen győzelmi esélyekkel nekivágó álarcos igazságosztók megszokott műsorától. Mintha a ráfordított energiák nem nőttek volna túl egy kellemes délutáni kávézáson, ami alatt jószerivel csak a szereposztásról esett szó, aztán rohanni kellett valami más fontos ügyben valahová. Ráadásul evvel is lehetett volna piszmogni kicsit; bár Christophe Waltz (a Becstelen brigantyk utáni) újabb gonoszának nyilván sokan örülnek - ezúttal egy olyan szerepet sikerül túljátszania, amit eleve túl kell játszani, tehát még a túljátszást is túljátssza. Mi a két Edward jelenlétének örültünk, bár ők sem lendítettek sokat a dolgokon.

Ez a film gyenge lett, de legalább megint megnéztük százszor a The Hardest Button To Buttont - zene és kép, és együtt a kettő, barátom, egyszerűen zseniális.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.