Film - Nincs vége - Jasmila Zbanic: Úton

  • 2011. június 2.

Zene

Messziről nézvést minden rendben lenni látszik. Szarajevó békés nagyváros, tele színnel és illattal, sok életvidám emberrel.
Luna és Amar pedig egymást őszintén szerető emberpárnak tűnik, életükből csak a gyerek hiányzik, de mesterséges megtermékenyítésen gondolkoznak, mint annyian mások Európa hasonló nagyvárosaiban. A repedések lassan válnak láthatóvá a rendezettnek tűnő képen. Előbb Amart függesztik föl reptéri irányítói állásából, mert már nemcsak esténként mulat túlontúl is széles jókedvében, de munkaidőben is iszik. Aztán felbukkan egy régi harcostárs s vele a feldolgozatlan háborús múlt. A lelki nyugalmát az iszlámban megtaláló obsitos nemcsak munkát kínál barátjának, de egy fundamentalista szekta vakhitét is (a Balkánon egyre szaporodó vahabita szélsőségesek nevéhez napjainkban már valóságos terrorizmus is kötődik). Luna viszont, aki maga is a háborúban vesztette el családját, még szerelméért sem hajlandó megszállottak középkori elvei szerint élni.

A dráma halkan, finoman bomlik ki, Jasmila Zbanic rendezőnő (Szerelmem, Szarajevó) érteni hagyja az egyes döntések mögötti motivációkat, nem ítélkezik, de láttat. És megérteti, hogy a balkáni háború sem zárult le, mert semmilyen háború nem zárulhat le, amíg egyetlen ember is emlékszik a megélt szenvedésekre. Az idő nem old meg semmit. Nem törli el a bűnöket, és nem ad enyhülést a gyötrelmek után.

A film kulcsjelenetében Luna visszatér ifjúsága színhelyére, Bijeljinába, ahol a háború egyik első ún. "etnikai tisztogatását" vitték végbe Arkan pribékjei. S a szülőháznál, ahová nagyanyja nem mer visszamenni, szerelme viszont inkább fegyveresen térne vissza, nem gyűlöletes bitorlókkal találkozik, hanem egy, a múlt szörnyűségeiről mit sem tudó kislánnyal, aki nem érti az idegen néni feltörő zokogását. Akinek magának is lehetne ilyen korú gyereke már, de aki többé abban sem bizonyos, hogy az úgy vágyott s fanatikussá lett élettársától mégiscsak megfogant magzatot ki akarja-e hordani.

Az Anjou Lafayette bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.