Film - Oslóban - Joachim Trier: Szerzők

Zene

Joachim Trier nem volt tagja a generációvá összeálló Simó-osztálynak (a fiatal norvég Stephen Frearsnél tanult a híres londoni National Film and Television Schoolban), de mintha csak a legendás osztályfőnök útmutatását vette volna alapul első egész estéséhez.

Joachim Trier nem volt tagja a generációvá összeálló Simó-osztálynak (a fiatal norvég Stephen Frearsnél tanult a híres londoni National Film and Television Schoolban), de mintha csak a legendás osztályfőnök útmutatását vette volna alapul első egész estéséhez. A Szerzők egy felettébb magabiztos "így jöttem" film a messzi Norvégiából, hősei mai gyerekek, pont kilábalóban a kamaszkorból eredeztethető véd- és dacszövetségekből. Még együtt lógnak a parkban, bőszen leszólják az ősök lemezeit, magabiztos elméleteket gyártanak a csajokról, de már ott dolgozik bennük a szerepválasztási kényszer: a művész legyek vagy reklámszakember hamleti dilemmája. Mégsem a dán királyfi, hanem két norvég írópalánta kér szót Trier filmjében (az atyák szellemeit azért megtaláljuk a mellékszereplők között, de mint a szellemek általában, támaszt nyújtó együttsörözésre teljességgel alkalmatlanok). És nincs az a szent eskü, öröknek gondolt baráti szövetség, ami ne vesztene sokat makulátlanságából, amikor a felek lejönnek a gyerekkorról. E lejövést cifrázza igen technikásan a szerző, aki épp csak annyira tartja el magától, hogy első filmesek helyett két első könyvest taszajt bele a bús nagybetűsbe. Így sikerült ugyan a filmtörténeti megemlékezést kiszervezni a főszereplők szájából (nem mintha az irodalmi utalások kevésbé hatnának belterjesen), de ettől még ott az egész tananyag a vásznon ügyes montázsokba és frissnek ható képi megoldásokba csomagolva. Maradva a magyar kapcsolatnál: míg az oslói generációs dumák a "Ki a csöcs az a Nagy Imre?" és a többi jól sikerült Moszkva teres beszólás északi rokonai, addig az A-ból B-be tartó történetet folytonosan kizökkentő játék a Macerás ügyeket idézi. Persze meglehetősen önkényes dolog a rokonságok ilyetén kijelölése, hisz könnyen lehet, hogy egy végzős spanyol rendezőosztály is hasonlóképpen ismerne magára Trier filmjében. Az ősmagyar rokonság bizonyítása mégsem reménytelen, hiszen ha valaki, akkor mi aztán jól értjük, mit üzen a rendező, amikor jól hallhatóan kijelenti: minden kis országbeliben van egy kis oslói. Akárhogy is, a norvég versenyző bátran elmerészkedett az "így jöttemek" határáig, és ezzel mindenképpen jó példával állt elő, sőt, sokra is vitte: a Szerzők egy csodálatos barátság kezdete lehet a koprodukciós nagyhatalmakkal.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.