Film - Oslóban - Joachim Trier: Szerzők

Zene

Joachim Trier nem volt tagja a generációvá összeálló Simó-osztálynak (a fiatal norvég Stephen Frearsnél tanult a híres londoni National Film and Television Schoolban), de mintha csak a legendás osztályfőnök útmutatását vette volna alapul első egész estéséhez.

Joachim Trier nem volt tagja a generációvá összeálló Simó-osztálynak (a fiatal norvég Stephen Frearsnél tanult a híres londoni National Film and Television Schoolban), de mintha csak a legendás osztályfőnök útmutatását vette volna alapul első egész estéséhez. A Szerzők egy felettébb magabiztos "így jöttem" film a messzi Norvégiából, hősei mai gyerekek, pont kilábalóban a kamaszkorból eredeztethető véd- és dacszövetségekből. Még együtt lógnak a parkban, bőszen leszólják az ősök lemezeit, magabiztos elméleteket gyártanak a csajokról, de már ott dolgozik bennük a szerepválasztási kényszer: a művész legyek vagy reklámszakember hamleti dilemmája. Mégsem a dán királyfi, hanem két norvég írópalánta kér szót Trier filmjében (az atyák szellemeit azért megtaláljuk a mellékszereplők között, de mint a szellemek általában, támaszt nyújtó együttsörözésre teljességgel alkalmatlanok). És nincs az a szent eskü, öröknek gondolt baráti szövetség, ami ne vesztene sokat makulátlanságából, amikor a felek lejönnek a gyerekkorról. E lejövést cifrázza igen technikásan a szerző, aki épp csak annyira tartja el magától, hogy első filmesek helyett két első könyvest taszajt bele a bús nagybetűsbe. Így sikerült ugyan a filmtörténeti megemlékezést kiszervezni a főszereplők szájából (nem mintha az irodalmi utalások kevésbé hatnának belterjesen), de ettől még ott az egész tananyag a vásznon ügyes montázsokba és frissnek ható képi megoldásokba csomagolva. Maradva a magyar kapcsolatnál: míg az oslói generációs dumák a "Ki a csöcs az a Nagy Imre?" és a többi jól sikerült Moszkva teres beszólás északi rokonai, addig az A-ból B-be tartó történetet folytonosan kizökkentő játék a Macerás ügyeket idézi. Persze meglehetősen önkényes dolog a rokonságok ilyetén kijelölése, hisz könnyen lehet, hogy egy végzős spanyol rendezőosztály is hasonlóképpen ismerne magára Trier filmjében. Az ősmagyar rokonság bizonyítása mégsem reménytelen, hiszen ha valaki, akkor mi aztán jól értjük, mit üzen a rendező, amikor jól hallhatóan kijelenti: minden kis országbeliben van egy kis oslói. Akárhogy is, a norvég versenyző bátran elmerészkedett az "így jöttemek" határáig, és ezzel mindenképpen jó példával állt elő, sőt, sokra is vitte: a Szerzők egy csodálatos barátság kezdete lehet a koprodukciós nagyhatalmakkal.

Forgalmazza az Odeon

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.