film - PARANORMAL ACTIVITY

  • - kg -
  • 2009. november 19.

Zene

M. Night Shyamalan tavaly azzal igyekezett frászt hozni a publikumra, hogy lesből lefilmezett (s így növényjogaiban mélyen megsértett) egy csomó fűt, fát s bokrot, majd úgy mutogatta őket, mint ádáz ellenségeinket, melyek bosszúból a sok szennyezésért, öngyilkosságra ösztönző gázokat eregetnek miránk, bűnös kipufogókra - nos, ezek után tényleg nem maradt más, mint visszatérni a horror alapjaihoz.
M. Night Shyamalan tavaly azzal igyekezett frászt hozni a publikumra, hogy lesbõl lefilmezett (s így növényjogaiban mélyen megsértett) egy csomó fût, fát s bokrot, majd úgy mutogatta õket, mint ádáz ellenségeinket, melyek bosszúból a sok szennyezésért, öngyilkosságra ösztönzõ gázokat eregetnek miránk, bûnös kipufogókra - nos, ezek után tényleg nem maradt más, mint visszatérni a horror alapjaihoz. A spájzban állomásozó, s a barackbefõtteket elõszeretettel átrendezõ kopogó szellemekhez, illetve az ingatlanügynököknek oly sok fejfájást okozó házi démonokhoz. Régi jó ismerõsünkként köszönthetjük õket (kopogásukra bátran válaszoljunk kopogással), miként a privát használatra rendeltetett videokamerát is, mely rendszerint akkor kerül elõ, ha a házilagos olcsóság mint hangulatfokozó tényezõ jut fontos szerephez. A Paranormal Activitynek ráadásul papírja is van az erénnyé változtatott olcsóságról, hisz legnagyobb sztárja nem színész vagy rendezõ, hanem az a 15 ezer dollár, amibõl az egészet sikerült leforgatni. Mi már nem csupán egy hozott anyagból összebarkácsolt, álamatõr videót kapunk egy kertvárosi szellemjárás horrorberkekben szokvány következményeirõl, hanem az egyszeri amatõrfilmes csodával határos sikertörténetét, aki megütötte a 100 millió dolláros fõnyereményt (jelenleg itt tartanak az amerikai bevételek). A tárgyakat mozgató láthatatlan erõk helyett érdemesebb a gerillamarketinget mozgató iparági erõkrõl beszélni: bizonyára tananyag lesz a Paranormal Activity, de nem a filmtörténeti, hanem a PR és marketing tanszéken.

Az InterSonic bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.