Pedig Luc Besson valaha még ehhez is értett! Mióta persze fröccsöntött tömegtermelésben nyomatja kifele az árut, a helyzet csak bonyolódott. Attól ugyanis, hogy elmondhatjuk: immár nem ért hozzá (hogyan jusson egy idióta egy szálon lefuttatott történetével egészen a szívünkig), még nem változott semmi. Ugyananynyit röhögünk. A veszteségoldalon kábé Anne Parrillaud letagadhatatlan szépsége (gyönyörű nyaka például), illetve Gary Oldman dettó kellemes vászonjelenléte jelentkezik, és nincs nyereség - volt már rosszabb is. Ha a Nikita történetét laboratóriumi körülmények között versenyeztetnénk meg az Elrabolva sztorijával, még akkor is döntetlen közeli eredmény jönne ki, ha a zsűrit kórházba kéne vinni hülyeség-túladagolás heveny tüneteivel. Ne szépítsük már, a helyzet ugyanolyan röhejes, mint volt. Cseppet sem is különb a francia legeslegújabb új hullám Blier-Beineix-Besson szentháromsága, mint a mai botrány, melyben a sztoritőkés Besson vastag szivarral a szájában árul mozi-lidl üzletek számára tök egyforma és tök ostoba sztorikat vélhetően olcsó pénzért, sok egyforma kicsi sokra megy alapon. (Ez volt a Ford titka is, csak kicsi helyett kocsival csinálták.)
S ha már így szóba jött Amerika, nyugodt szívvel állapíthatjuk meg, hogy a nagy Luc végre társadalmi mondanivalót is emelt a művébe (mert azt, hogy ez az izé a stáblista összes nímandja ellenére teljesen az övé, le sem tagadhatná). A társ. üzenet pedig úgy sommázható, hogy túl sok az amerikai turista Párizsban. Biztos nem férnek el tőlük a franciák. Mindenesetre azt, hogy "Ami go home", utoljára tán a vietnami háború idején sikerült Párizsban ennyire plasztikusan kifejezni. Ám nem ennyire szellemesen! Hiszen most azért mégis egy hajfestékreklám szűk keretei között sikerült megfogalmazni. (Azt majd máskor mesélem el, hogy a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumba látogató vietnami protest song énekes hogyan adta elő ugyanezt valamivel a háború után, konkrétan 1974-ben.)
Az van, hogy Liam Neeson (ilyenkor szokás mondani, hogy a jobb napokat látott), a nyugdíjas amerikai hirigjani óvná tizenhét éves lányát a párizsi turistaúttól, de a kamasz dacol, s megy. Még szép, hogy már a repülőtéren elrabolják a büdös albánok - nem hisszük el: takarékossági okokból, mert ha otthonról vagy Magyarországról hozatnának szüzet, ki kéne fizetni az útiköltségét.
De az albánok nem számolnak Liammal.
Tegyenek úgy, mint az albánok, önök se számoljanak Liammal! És nem lesz baj.
Az SPI bemutatója
