Film - Saját halál - Bryan Singer: Valkűr

  • - köves -
  • 2009. február 26.

Zene

Tom Cruise halott. A film végén lőtték agyon a hadügyminisztérium hátsó udvarán, utolsó szavaival a szent Németországot éltette. Tom Cruise-t nem szokás a filmek végén kivégezni, vagy ha mégis, ott az epilógusból rendszerint az derül ki, hogy mindez csupán az ellenség megtévesztését szolgálta, és hősünk, köszöni szépen, jól van. A film, melyben Tom Cruise meghal és a stáblista lefolyását követően sem tápászkodik fel, és porolja le magát, Stauffenberg ezredesről kíván elmondani egyet s mást: - köves -

Tom Cruise halott. A film végén lőtték agyon a hadügyminisztérium hátsó udvarán, utolsó szavaival a szent Németországot éltette. Tom Cruise-t nem szokás a filmek végén kivégezni, vagy ha mégis, ott az epilógusból rendszerint az derül ki, hogy mindez csupán az ellenség megtévesztését szolgálta, és hősünk, köszöni szépen, jól van. A film, melyben Tom Cruise meghal és a stáblista lefolyását követően sem tápászkodik fel, és porolja le magát, Stauffenberg ezredesről kíván elmondani egyet s mást: a hős németről, aki 1944. július 20-án Hitler ellen követett el merényletet, és akinek ma emléktábla őrzi a nevét mint a Hitler-ellenes német ellenállás egyik szép példáját. Tom Cruise persze nem Stauffenbergét, hanem a saját halálát játssza el, mást nem is igen tudna, hisz mindvégig magát adta: a szűrt fényben is csillogó sztárt, ropogósra vasalt egyenruhában. Cruise egyébként, akibe ma szinte elvárás is belerúgni, teljesen helyén van Bryan Singer Valkűr című filmjében; szálfaegyenes tartású, snájdig bábu a sok gyűjtőszenvedélyt gerjesztő háborús makett között. A történelmi hitelesség némileg megkötötte ugyan az alkotók akcióra járó kezeit, melyek a géppuskaropogástól hangos afrikai prológusban (itt szerzi Stauffenberg súlyos sebesüléseit) oly hatékonyan működtek közre a megfelelő hatás érdekében, de a profi nemcsak a homokbuckák közt tud háborús feszültséget kelteni, megy az a gazdagon szőnyegezett berlini nappalikban, lefüggönyözött irodahelyiségekben is. Cruise-nak jól áll az art deco és a kimérten suttogó öszszeesküvés, keményen tartja állásait a magas rangú német ellenállókat játszó (többnyire) angol színészek között. A négy fal között is állandóan akciózik, szemforgat (vagy üvegszemével babrál), és összeesküszik - ha pedig ezt egyszerre csinálja tucatnyi Shakespeare-en iskolázott brittel Hitler bekeretezett képmása alatt, az semmivel sem kevésbé látványos, mint egy harci manőver a sivatagban. A Valkűr olyan, mint egy utazó akciókiállítás; egy mozijegy áráért mindenki láthassa, miként működik üresben az akciófilm horogkereszttel dekorált motorja. Ebben a buliban Stauffenbergre a horogkereszt, az üvegszem és a jó német egzotikuma miatt volt szükség; felhasznált alakja dramaturgiailag kényelmes vállfa Cruise katonásan viselt zubbonyához. De mert nemcsak történelmi, hanem hollywoodi igazságszolgáltatás is létezik, Hitler is megkapja a magáét: míg A bukás igyekezett embert faragni belőle, jelen kísérlet látványos visszalépés a bajszos Muppet-Show-diktátor irányába. Persze nem lehet mindenhova Bruno Ganzot hívni, és ami igaz, az igaz, Cruise-zal szemben nem is lett volna túlságosan méltányos.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.