Film - Szomorú film a halálról - Tolnai Szabolcs: Fövenyóra

  • - bbe -
  • 2008. november 13.

Zene

Danilo Kis életművével enyhén szólva nem lehet egy könyvtárat megtölteni. A két rövid, ám fenomenális, csodálatos novellásköteten kívül (Borisz Davidovics síremléke, A holtak enciklopédiája) van még nekünk az Anatómialecke (a pamflet-világirodalom gyöngyszeme); néhány dráma, egy kisregény, egy ifjúkori poéma és sok érdekes, művelt alkalmi darab (interjú, beszéd, kisesszé, tárca, néhány vers - elegyes dolgok változatos irodalmi témákról). No meg a három önéletrajzi kisregény: a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra.

Danilo Kis életművével enyhén szólva nem lehet egy könyvtárat megtölteni. A két rövid, ám fenomenális, csodálatos novellásköteten kívül (Borisz Davidovics síremléke, A holtak enciklopédiája) van még nekünk az Anatómialecke (a pamflet-világirodalom gyöngyszeme); néhány dráma, egy kisregény, egy ifjúkori poéma és sok érdekes, művelt alkalmi darab (interjú, beszéd, kisesszé, tárca, néhány vers - elegyes dolgok változatos irodalmi témákról). No meg a három önéletrajzi kisregény: a Korai bánat, a Kert, hamu és a Fövenyóra. Hogy Kis e nem túl sok leírt oldal dacára miért főalakja mégis a (kelet-)európai irodalomnak, azt nem tudjuk most megbízhatóan megindokolni. Legyen elég annyi, hogy Magyarországon például egy komplett kisegyháznyi híve van, jobbára vajdasági magyarok (de nem kizárólag). Õk idoljukként őrzik szívükben alakját, s ápolják emlékét. És ez így helyes, mert Kis nemcsak nagy író, de nagyszerű ember is volt. Valamiképpen a személyisége - a valós és az irodalmi, bár ez a kettő aligha választható szét - összegezte sok-sok élő és holt ember tapasztalatát Kelet-Európáról: az identitás összetettségéről, a számkivetettségről, az otthontalanságról; meg a rajongásról, a pátoszról és az iróniáról.

Élete nyitott könyv. A magyar zsidó apa és a Crna Gora-i szépség logikátlan és valószerűtlen házasságából született Danilo Újvidéken, majd a Zala megyei Kerkabarabáson tölti gyermekéveit: a család a "hideg napok" után menekül át Magyarországra a rokonokhoz. De a végzetüket sem e rokonok, sem az apa nem kerülheti el. A háború után a kamasz Danilo Cetinjébe repatriál, onnan Belgrádba vezeti a sors, majd pedig - a 70-es évek végétől - a kikényszerített emigrációba.

Tolnai Szabolcs, filmünk szabadkai születésű rendezője mondhatni von Haus aus szektatag - és nem kétséges az sem, hogy a Kis által oly ritkának tekintett "jó olvasók" egyike. Alaposan áttanulmányozta s megértette az önéletrajzi vagy mondhatnánk: apaéletrajzi trilógia minden betűjét. Nem volt könnyű dolga, amikor ebből az anyagból - az aprólékos megfigyelések, családi anekdoták és belső, lelki történések költői elegyéből - többé-kevésbé egyenes dramaturgiájú filmet kellett készítenie. De becsülettel megküzdött vele. Kis két alakban, gyermekként (David Vojvic) és fiatal felnőttként, befutott íróként (Nebojsa Dugalic) lép elénk; az utóbbi szülei életének helyszíneit - a "gyökereit", a születése előtti múltját, saját magát - keresi. Nem tudom megítélni, a nem beavatottak számára az író (ön)életrajzának részletei mennyire állnak össze: de talán nem is biográfiai filmként tanácsos a Fövenyórát néznünk. Egyrészt, mert a másik főszereplő, az apa, Eduard Sam (Slobodan Custic) sorsa - a kisebbségi lét szorongásos neurózisa, a polgári lét kudarca, a téboly és a meggyilkoltatás - maradéktalanul kibontakozik előttünk. Másrészt pedig azért, mert ha a történet némiképp enigmatikus is marad, a gyönyörűen fényképezett (operatőr: Pohárnok Gergely) epizódok valahogy kiadják a Kis-életmű egyik oldalát: az örök fenyegetettség, a szorongás és a halál képeit. (Az iróniának, Kis másik trade markjának e történetben nem sok szerep jut.) "Valahogy": a kifinomult, értő operatőri és rendezői munka jóvoltából.

Bemutatja a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.