film - Trópusi vihar

  • Iványi Zsófia
  • 2008. szeptember 11.

Zene

A moziból nézvést a vietnami háború kétségkívül az amerikai történelem egyik legkínosabb fejezete; eleddig szinte kizárólag véresen komolyan vett drámákban jelent meg a vásznon. Ám most ugrik a majom Mekongba! Ben Stiller szerint nevetni kéne - ha nem is a dzsungelben kínlódó katonákon, hanem a dzsungelben kínlódó, dzsungelban kínlódó katonákat játszó színészeken.

A moziból nézvést a vietnami háború kétségkívül az amerikai történelem egyik legkínosabb fejezete; eleddig szinte kizárólag véresen komolyan vett drámákban jelent meg a vásznon. Ám most ugrik a majom Mekongba! Ben Stiller szerint nevetni kéne - ha nem is a dzsungelben kínlódó katonákon, hanem a dzsungelben kínlódó, dzsungelban kínlódó katonákat játszó színészeken. A Trópusi vihar címû film ugyanis a Trópusi vihar címû film forgatásáról szól. S láss csodát, a film a filmben sokszor elsütött poénja holtában is egész jól mûködik, Stiller és játszópajtásai (többek közt Jack Black és Robert Downey Jr.) kellõ öniróniával nyúlnak az "akkora sztár vagyok, hogy mingyá' szétrobbanok" tematikához. Az A-ból B-be csúszott akcióhõs, az altesti poénokból meggazdagodott humorista és az ötszörös Oscar-díjas drámai hõs az együttmûködési készség leghalványabb jele nélkül gyötri egymást költségvetési gondokkal küszködõ filmjük forgatásán. Az ebbéli problémákra pedig a rendezõ azt a megoldást találja, hogy színészeit kipenderíti a csalánosba, s rejtett kamerák segítségével rögzíti, hogyan is boldogulnak. Nem jól. Közben a film - folyamatosan perlekedõ szereplõihez hasonlóan - ugyan néha ingoványos talajra téved: pl. amikor Stiller (aki ugye, nem egy Brando, és még kevésbé Coppola), az Apokalipszis most egyes jeleneteit igyekszik fölidézni. Ilyenbõl szerencsére nem sok akad, és ezekért is szinte kárpótol egy embereket cafatokra tépõ robbanás, vagy az afro-amerikaiból pár másodperc alatt majdnem albínóvá átalakuló Downey Jr. mutatványa.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

***

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.