film - Trópusi vihar

  • Iványi Zsófia
  • 2008. szeptember 11.

Zene

A moziból nézvést a vietnami háború kétségkívül az amerikai történelem egyik legkínosabb fejezete; eleddig szinte kizárólag véresen komolyan vett drámákban jelent meg a vásznon. Ám most ugrik a majom Mekongba! Ben Stiller szerint nevetni kéne - ha nem is a dzsungelben kínlódó katonákon, hanem a dzsungelben kínlódó, dzsungelban kínlódó katonákat játszó színészeken.

A moziból nézvést a vietnami háború kétségkívül az amerikai történelem egyik legkínosabb fejezete; eleddig szinte kizárólag véresen komolyan vett drámákban jelent meg a vásznon. Ám most ugrik a majom Mekongba! Ben Stiller szerint nevetni kéne - ha nem is a dzsungelben kínlódó katonákon, hanem a dzsungelben kínlódó, dzsungelban kínlódó katonákat játszó színészeken. A Trópusi vihar címû film ugyanis a Trópusi vihar címû film forgatásáról szól. S láss csodát, a film a filmben sokszor elsütött poénja holtában is egész jól mûködik, Stiller és játszópajtásai (többek közt Jack Black és Robert Downey Jr.) kellõ öniróniával nyúlnak az "akkora sztár vagyok, hogy mingyá' szétrobbanok" tematikához. Az A-ból B-be csúszott akcióhõs, az altesti poénokból meggazdagodott humorista és az ötszörös Oscar-díjas drámai hõs az együttmûködési készség leghalványabb jele nélkül gyötri egymást költségvetési gondokkal küszködõ filmjük forgatásán. Az ebbéli problémákra pedig a rendezõ azt a megoldást találja, hogy színészeit kipenderíti a csalánosba, s rejtett kamerák segítségével rögzíti, hogyan is boldogulnak. Nem jól. Közben a film - folyamatosan perlekedõ szereplõihez hasonlóan - ugyan néha ingoványos talajra téved: pl. amikor Stiller (aki ugye, nem egy Brando, és még kevésbé Coppola), az Apokalipszis most egyes jeleneteit igyekszik fölidézni. Ilyenbõl szerencsére nem sok akad, és ezekért is szinte kárpótol egy embereket cafatokra tépõ robbanás, vagy az afro-amerikaiból pár másodperc alatt majdnem albínóvá átalakuló Downey Jr. mutatványa.

Forgalmazza a UIP-Duna Film

***

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.