Film: A francia karcolat (A Bourne-rejtély)

  • - ts -
  • 2002. október 17.

Zene

Nincs olyan ember, se gazdag, se szegény ezen a tájon, akiben ne lenne valamiféle atavisztikus utazásélmény, nyilván még a kerék föltalálása előtti időkből vagy a háromévenkénti 70 dollár korszakából, hogy világot járni nagyszerű, csodálatos, ám nehezen elérhető dolog. Persze kinél-kinél hogy csapódik le: őszintén szólva már azt is sajnálom, hogy a Jorgosz Travel kellemetlenségei óta mintha megcsappantak volna némileg a feltörekvő popdívák Krétán készített videoklipjei, de az kifejezetten boldoggá tesz, ha egy amerikai filmet véletlenül nem Prágában forgatnak, hanem valahol máshol Európában.
Nincs olyan ember, se gazdag, se szegény ezen a tájon, akiben ne lenne valamiféle atavisztikus utazásélmény, nyilván még a kerék föltalálása előtti időkből vagy a háromévenkénti 70 dollár korszakából, hogy világot járni nagyszerű, csodálatos, ám nehezen elérhető dolog. Persze kinél-kinél hogy csapódik le: őszintén szólva már azt is sajnálom, hogy a Jorgosz Travel kellemetlenségei óta mintha megcsappantak volna némileg a feltörekvő popdívák Krétán készített videoklipjei, de az kifejezetten boldoggá tesz, ha egy amerikai filmet véletlenül nem Prágában forgatnak, hanem valahol máshol Európában.

Matt Damon egyenesen a kedvencem, ott találkozhatni vele most újra, ahol hagytuk a Tehetséges Mr. Ripleyben, a Földközi-tenger vizében, ezúttal ugyan rögtön két golyóval a hátában, de felgyógyul hamar, hisz a közismert klíma csodákra képes. Vessenek meg, nekem már a Ripley is bejött, igaz, hogy semmi köze sem volt Highsmith-hez, hacsak az nem, hogy meglopta, de minden áldott kockáját napsütésben vették föl. S hol jön Ludlum Patriciához?

A két golyó még hagyján, de Matt azt sem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, az egyetlen támpont a bankszámlájának a száma. Felénk is van, aki így van ezzel. Elmesélek egy jelenetet, tudom, hogy nem szabadna: a gonoszok jönnek sorozatvető kézi ágyúval a földszintről, a lépcsőház felső traktusában a hős fölkap egy elhalt rosszat, és leveti magát a mélybe, ami úgy ötemeletnyi. Nem elég, hogy ráesik Titusz a törökre, de útközben még kásává lövi a grádicson fölhatoló ellent. Amit látunk, nem vígjáték! De figyelem, figyelem: roppant szórakoztató kalandfilm, mozi a javából. Kergetőzés Európa szebbik (melyik nem az) felén keresztül, a most is félhülye CIA-vel. Az utóbbi évek legkellemesebb autós üldözésével, ami hol is játszódhatna máshol, mint Alain Delon és Belmondo ebbéli sikereinek helyszínén, a Szajna rakpartján; pont annyi távolságtartással, ami cinkossá, társsá avatja a nézőt, hogy örüljön - te is tudod, mi is tudjuk: ez csak egy mozi, hát töltsük minél kellemesebben azt a két órát, persze fegyverropogásban. Az áldozatok száma átlagos. A vége, ahogy kell a hősöknek..., de úgy is kitalálták már: vendéglő a tengerparton.

Az alkotók egyszerre lopták el a Nikitát és A profit, rájuk nyomtak kicsi extrákat, és hadd szaladjon. Ennyi már csínynek is megteszi. Ha az egészhez hozzácsapjuk, hogy manapság kevés jobb csaj szaladgál a mozikban Franka Potenténél, akkor be kell látni, az ember jobb, ha nem hallgat a jobbik énjére, aki a zsöllyéből csúfolódik, hisz a helyzet pofonegyszerű: nem kell mindig Titanic.

- ts -

A UIP Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.