Passzív ellenállás (Kepa Junkera, La Musgana, Alboka, Mercedes Peón)

  • 2002. január 17.

Zene

Ha egy kiadónak "ellenállás" a neve, kívánatos lehet markáns ideológiát tulajdonítani neki, de ezzel most nem jutnánk messzire: a spanyol Resistencia hazánkba (először) érkezett lemezei inkább "csupán" kellemes hallgatnivalók.

Ha egy kiadónak "ellenállás" a neve, kívánatos lehet markáns ideológiát tulajdonítani neki, de ezzel most nem jutnánk messzire: a spanyol Resistencia hazánkba (először) érkezett lemezei inkább "csupán" kellemes hallgatnivalók.Úgy "általában" persze elmondható, hogy a spanyol zenék immunisabbak az angol és amerikai befolyásra sok európainál; mint ahogy az ország körzeteinek is megvannak a maguk sajátos hangszeres és stiláris zenei tradíciói. A flamencónak és a gitárnak Andalúzia a hazája, a kelta zenének és a dudának Galícia, a trikitixának és a harmonikának pedig Baszkföld - persze megint csak általában. Hiszen ha van közös vonása az itt következő alkotóknak, akkor az nem más, mint hogy szívesen kacsingatnak a "határon" túlra, és ezt nem is teszik rosszul.

A legtávolabbra a baszk Kepa Junkera jutott, Bilbao 00:00h című dupla lemezével. A cím főhajtást sejtet Astor Piazzolla remeke, a Tango: Zero Hour előtt, de annak drámaisága idegen ettől az albumtól. Ha nagyon muszáj párhuzamot találni, inkább a hagyományok újraértelmezése táján keresendő. A harmincas éveiben járó Junkerának a diatonikus harmonika a hangszere, amit ott éppúgy hívnak trikitixának, mint a rajta játszott - bár eredendően dudás - pattogós, tradicionális tánczenét. A nyolcvanas években Junkera a veterán - és erősen politikus - Oskorri zenekarral készített felvételeket, a későbbiek közül az olasz Ricardo Tesivel és az angol John Kirkpatrickkel közös Trans-Europe Diatonique harmonikaprojekt említendő; valójában nyolc albumot jelentetett meg, mielőtt ezzel úgy igazán befutott. A Bilbao 00:00h világlátott album, ezt Junkera részben a Zöld-foki- szigeteken, Svédországban, Madagaszkáron, Portugáliában, Québecben, Írországban, Skóciában járva vette fel, a helyi nevezetességek, így például Justin Vali, Paddy Moloney, Dulce Pontes, a Hedningarna és a La Bottine Souriante közreműködésével. És ha a számok külön-külön nem is tűnnek igazán emlékezetesnek, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy egy olyan könnyen befogadható zenei nyelv teremtődött, amelyben a baszk "félszavakból" is megérteti magát, bármerre jár.

H

Arról persze nincs szó, hogy a Resistencia leképezné a spanyol világzenét; hogyan is tehetné például a tőle független galíciai dudás, Carlos Nu–ez nélkül (akinek A Irmandade das Estrelas című - az amerikai Ry Cooderrel, az ír Chieftainsszel és a kubai Vieja Trova Santiaguerával súlyosbított - platinalemeze megkerülhetetlen). De a La Musgana trió ugyancsak e színtér meghatározói közül való - ők a kasztíliai középkort keltették életre a tízéves fennállásukat ünneplő En conciertón. A baszk Albokáról eddig ugyan nem hallottam, annak viszont Sebestyén Márta énekel (baszkul, majd magyarul) a Loriusán, és olyankor bizony nagyon összesűrűsödik a levegő ezen a - különben inkább a könnyű szellőktől uralt, alkalmasint a mazurkától vagy a flamencótól is megérintett - albumon.

No és hogy ne maradjunk reveláció nélkül, tavalyelőtt megjelentette debütáló anyagát Mercedes Peón. Ez a galíciai énekesnő, aki előtte tizenöt évet a gyökerek kutatásának szentelt, a legnagyobbak közül való: úgy tudja a legősibb hagyományból és a legfrissebb nóvumokból kiszippantani a magáét, hogy közben zavarba ejtően egyéni, s mellesleg felkavaró, nyers, robbanékony maradjon. Az Isuétól így a legtöbbet várhatjuk: ez egy olyan lemez, amely az első pillanatától kezdve segít kiszakadni magunkból - egyszer Észak-Afrikában, máskor mintha Skandináviában eszmélnénk fel, és könnyen lehet, hogy sok száz évvel ezelőtt, bár akkor másképp szólt egy szintetizátor. Nem mintha uralná a technológia, a dudáknak-gitároknak-doboknak messze erősebb a sodrása. Ha belegondolok, évente legfeljebb tíz-tizenkét olyan albummal találkozom, amelyet feltétlenül birtokolni kell - és a Peón ilyen.

H

Végül a Resistencia jellemzően elegáns kivitelezésű, ám nem spanyol zenei kiadványairól essen szó. A Grecia - de oriente y de occidente válogatás százötven percre Görögországba kalauzol, hadd szaporodjanak aztán a gondjaink: vadászhatunk Savina Yannatou vagy Eleftheria Arvanitaki után. A havannai Pancha Amat pedig azoknak lehet új kedvence, akik még nem hasadtak le Kubáról. Ez a - Ry Cooder, Cesaria Evora, Victor Jara, Alfredo de la Fe és még sokak által keresett - gitáros azt a puritán, folkos daltípust játssza, amit korábban Guillermo Portabalesx vagy ma Eliades Ochoa, ráadásul a de San Antonio a Maisí című albumát bárhol nyitjuk is ki, ellenállás nélkül bekebelez azonnal.

Marton László Távolodó

(A Resistencia-lemezek a Fonó terjesztésében kaphatók a világzenétől nem ódzkodó lemezboltokban.)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.