Film: A Kukucs Klán (Griffin Dunne: Meglesni és megszeretni)

  • Deutsch Andor
  • 1997. július 24.

Zene

Íme egy bosszúálló komédia. A bosszúálló komédia gyászos vidámságot jelent, az pedig azt a fajta angol humort (még pontosabban: ez az angol humor), melyben a vidámság mindvégig egy hajszálon múlik. Miközben igazi, felhőtlen, kertmozikra tervezett, illogikus börleszket látunk, mégis sejthetjük, hogy a forgatókönyvírónak (na jó, a sorsnak) csak egy egészen laza, alig látható kis csuklómozdulatra lenne szüksége ahhoz, hogy mindent tragédiába fordítson. És akkor jöhetnének a megvakított királyok, féltékenységből kibelezett, igaztalanul elhagyott szeretők, égő birodalmak.

Íme egy bosszúálló komédia. A bosszúálló komédia gyászos vidámságot jelent, az pedig azt a fajta angol humort (még pontosabban: ez az angol humor), melyben a vidámság mindvégig egy hajszálon múlik. Miközben igazi, felhőtlen, kertmozikra tervezett, illogikus börleszket látunk, mégis sejthetjük, hogy a forgatókönyvírónak (na jó, a sorsnak) csak egy egészen laza, alig látható kis csuklómozdulatra lenne szüksége ahhoz, hogy mindent tragédiába fordítson. És akkor jöhetnének a megvakított királyok, féltékenységből kibelezett, igaztalanul elhagyott szeretők, égő birodalmak.

Persze nem jönnek, mindez csak távoli, halvány lehetőség, finom angolosság; kertmoziban valószínűleg éppen elég ennyi. Ám talán ettől lesz mégis minden kicsit bábjátékszerűen irreális. A hozzávetőlegesen normálisként bemutatott szereplők lehetetlen helyzetekbe kerülnek, és lehetetlen szituációkba hozzák magukat, és mindez csak azért történhet meg, mert motivációiknál fontosabbak az akcióik. Nem áll távol tőlük sem Vitéz László palacsintasütője és nadigrágja, sem a hőskorszak minden hasra esés után megható elszántsággal és komoly képpel újra nekiveselkedő fekete-fehér csillagai. Szóval itt az összefüggés Buster Keaton és Oidipusz király között.

Mindezt úgyis enyhíti, finomítja és alakítja egy másik, szintén jól bevált és szintén nem érdemtelenül népszerű komédiatípus hozzáadása, a franciás, hálószoba-kergetőzős. Feydeau-tól Molnár Ferencig számtalan francia bizonyította már, hogy mekkora lehetőségeket és kötelességeket rejt ez a műfaj is. A forma szaktudást igényel, tapasztalatot, jó dramaturgot és/vagy jó vágót. Elvégre senki nem léphet bele kétszer ugyanabba a szekrénybe, aki pedig az ágy alá bújt, nem tudhatja, kik csókolóznak a spanyolfal mögött. Ilyesmik.

E két komédiatípus fele-fele arányú keverése azt mutatja, hogy az alkotók bizonyos fokig hajlamosak a kockázatvállalásra. A kockázat persze nem az, hogy a szerelmesek esetleg nem találhatnak egymásra végül, hanem az, hogy az alkotók játékos hajlamai lelohasztják a nézők jegyvásárlási kedvét. Mert azért ne feledkezzünk bele az elemzésbe annyira, hogy szem elől tévesszük a lényeget: ez egy kicsire törő, szórakoztató, tömegfogyasztásra szánt film.

A férfi vissza akarja szerezni szerelmét egy Francia Szakácstól. A Francia Szakács volt szeretője viszont bosszút akar állni. Tervét jól kifőzte, és ínyenc kegyetlenséggel igyekszik is végrehajtani. Közben ráakad erre a bamba pacákra, a javíthatatlan romantikusra, akitől a francia elszerette a Szép Szőke Szépséget. Egyikük tönkre akarja tenni a férfit, hogy visszakapja a nőjét, a másik tönkre akarja tenni a férfit, mert reméli, hogy ez majd jólesik. Ettől kezdve együtt forralják bosszúterveiket. A pasas tudományos módszerekkel él, a nő nyers indulattal. Ülnek a háztetőn, szemben a galambfészekkel, és kukkolják a boldog hűtleneket.

A pacákot a kicsi és aranyos Matthew Broderick játssza. Rá a magyar néző azért emlékszik szívesen, mert legutóbbi szerepében valamiért Kovácsnak hívták. A közönség női felének egyébként, ahogy meglátja, azon nyomban anyáskodni és dédelgetni támad őt kedve, amitől a közönség férfi tagjai vagy dühösek lesznek, vagy irigyek. Partnere a romantikus vígjátékok régi veteránja, Meg Ryan. Esetében elsősorban a jelmeztervezőt illeti dicséret. Be kell vallanom ugyanis, hogy szeretem azokat a nőket, akik nagy motorral járnak, és olyan fekete bőrszerkót hordanak, ami látszani engedi a köldöküket.

Nem hiszem, hogy kegyetlenség, ha most elárulom, mi lesz a film vége: a két férfi összebarátkozik, az elhagyott szeretők a hosszú közös vadászat végére pedig rájönnek, hogy inkább egymást akarják, és sok félreértés és ellentét után végül egymáséi lesznek. Úgysem ez a lényeg. Inkább az, hogy ha egy meleg nap után eljön az este, az ember szeret másfél órát így eltölteni: hűvösben, nevetve, szerelmeseket nézve. Mindez a nyár érdeme talán, nem a filmé. Lehet, hogy ősszel már nem is tetszene.

Deutsch Andor

Meglesni és megszeretni (Addicted to Love, 1997); rendezte: Griffin Dunne; írta: Robert Gordon; fényképezte: Andrew Dunn; zene: Rachel Portman; Szereplők: Meg Ryan, Matthew Broderick, Kelly Preston, Tcheky Karyo; forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.